2.fejezet-Halucináció

Helló-helló mindenki! Meghoztam a következő fejezetet. Ebbe szerintem sokkal több az izgalom, mint az előzőben. Ugyan nincs rendszeres olvasóm, de örülnék neki ha lenne, mert ez már nem az első történetem, nem is az utolsó ;)Tehát, tudom magamról, hogy nem vagyok a legjobb iró a történelem folyamán, és száz, hogy nem is leszek, de megpróbálom a legjobbat kihozni magamból :) Remélem tetszeni fog, jó olvasást! ;) :D


*Tom*

   Sheila makogott valami számomra össze nem függő mondatot arról, hogy várja az egyik haverja, majd megindult felém. Most menjek el, és hagyjam faképnél? Jó muri lenne.. Talán utánam jönne, talán nem. Morfondíroztam. Végül mégis csak maradtam, és megvártam, hogy Sheila odaérjen hozzám. Miután szétnézett az úton lóhalálában vágtatott át, majd állt meg előttem. A bozontos még mindig figyelt. Ennyire érdekes volnék..? Naná hogy.. De meleg azért én se vagyok.. Nagyhajú barátom még mindig lecövekelve figyelte a jelenetet. Ezt megelégeltem.. Alig észrevehetően felhúztam felső ajkam, ezzel elővillantva számára nem épp apró fogaimat, mire a srác elkerekedett szemmel futott tova.
-Ki vagy, és mit akarsz tőlem?-Szögezte nekem a kérdést Sheila.
-Se puszi se pá? Micsoda beszéd ez, kishölgy? Így üdvözölni egy régi barátot..-Cukkoltam.
-Te..hallottad?-Nézett rám rémültem.
-Ja. Egy kicsit hangos vagy-néztem vissza rá kaján vigyorral.

-Jól van, rendben. Mégis mi a jó francot kerestél te reggel, nálam a fürdőben? És miért figyeltél minket amikor suliba mentünk? Ki vagy te egyáltalán? És mi a csodát akarsz?-Szegezte nekem a kérdéseit. Hogyha ezentúl is ennyit fog járni a szája, megütöm..
-Először is, te halucinálsz, picilány. Azért néztelek titeket, mert kedvem tartotta. Nem akarod tudni, hogy ki vagyok, csak azért vagy rá kíváncsi, hogy megmondd az újdonsült pasidnak, hogy kivel akadtál össze. Semmit se akarok.. Egyenlőre. Most még csak játszadozom, aztán ha eljön az ideje.. Akár be is keményíthetünk..-Válaszoltam sorba az összes kérdésére. Élvezet volt figyelnem Sheila arcát, ahogy megemészti mindezeket. Vagy öt percig törte a fejét a válaszokon, amikor egyszer csak újabb kérdéssel állt elő.
-Hogy hívnak, fiú? Amúgy Nathan nem a barátom, csak egy osztálytársam, bár nem tartozom neked magyarázattal!-Szinte köpte a szavakat. Összehúzott, csillogó szemekkel nézett rám. Alsó ajkát beharapta, olyannyira, hogy kiserkent a vére. Erős késztetést éreztem, hogy megcsókoljam, esetleg kiszívjam a vérét.. De nem tettem. Ehelyett inkább csak válaszoltam a kérdésére.
-Tom. A nevem Tom Rockbell. Te pedig Sheila Scott vagy. Viszont nekem nem úgy tűnt, hogy a csávó is csupán csak barátként tekint rád.. vázoltam fel neki a(z)- nem is olyan meghökkentő- igazságot. Sheila igazán szép lány volt.. Az én ízlésem szerint. És ahogy észrevettem, a Nathan gyerek szerint is. Bőrdzsekit viselt, alatta világos kék inget.. A felső két gombja ki volt gombolva.. Már csak egy hiányzott, hogy be is lássak alá. Bár a reggel tényleg ott álltam mögötte a fürdőben, mégse láttam semmi érdekeset. Annyira mocsok azért mégse vagyok.
-Tehát Tom. Gratulálok nekd, hogy tudom a nevemet, Rockbell. Viszont őszintén örülnék, ha elfelejtenéd a nevem. És tagadhatod, mégis tudom, hogy ott voltál. Talán kicsit paranoiás vagyok, de hidegen hagy, mit gondolsz rólam. Csak hagyjál békén. Ennyit kérek tőled. Ha viszont annyi mindent tudsz rólam, talán azt is tudod, hogy ki tudom tekerni a karod, ha aakrom..-magyarázott.
-Lehet, hogy erős lány vagy, de nem nálam erősebb, úgyhogy vigyázz a szádra.. És  a becsületedre is-léptem hozzá közelebb. Sheila hátrált egy lépést, ezzel felváolta számomra, hogy fél tőlem.. Bár erősnek mutatja magát, mégis látszik rajta, hogy retteg. Teljesen hozzányomtam a suzukim oldalához, úgy léptem mégközelebb hozzá.
-Mit akarsz, Rockbell?!-Kérdezte flegmán.
-Ha jól tudom, szépen beszéltem veled. Elvárom tőled ugyanezt, Scott!-Válaszoltam résnyire húzott szemekkel. Minden testrészem kívánta a lányt, mégse tehettem ellene semmit. Még csak nem is ismer.. Nem tudja, ki vagyok, nincs tisztában az erőmmel, és ahogy én azt észrevettem, a tettei következményeivel sem. Bár perpillanat nekem is elszálltk kissé a madárkáim, mégis rohadtul vágytam Sheilara. Jobb kezem a derekára csúsztattam, bal kezemmel az álla alá nyúltam, hogy a szemembe nézzen. Nem erőszakoskodtam túlságosan, azt az aprócska tényt leszámítva, hogy a kocsinak döntöttem. Sheila se igazán ellenkezett, sőt.. Inkább talán élvezte is a helyzetet.
   Felnézett rám. Zöld szemei csillogtak, hogy félelemtől, vagy izgatottságtól, nem tudtam. Lassan közelebb hajoltam az arcához.. Alig pár miliméterre megálltam, és vártam, hogy az áldozatom mit lép. Ő viszont nem várt. A következő pillanatban a nyelvét a számban éreztem. Elmosolyodtam, majd viszonoztam a csókját. Éreztem hogy a tenyerem alatt megfeszül a háta, s lábujjhegyre áll. Karjait a nyakam köré fonva csókolt egyre hevesebben. Vagy tíz perc után végre sikerült eltolnom magamtól, bár egyikőnk sem igazán volt elragadtattva az ötlettől.
-Sheila..-mondtam halkan.
-Bár nem ismerlek.. Mégis.. Mégis.. Inkább hagyjuk, Tom. Mennem kell-tolt el magától. Fintorgott hozzá kicsit, végül mégis megtette. Felkapta a földről a táskáját, ami időközben leesett a válláról. Még egyszer utoljára rámnézett, majd egy gyors "szia" után indult is volna.
-Sheila.. Hazaviszlek. Későre jár. Nem tanácsos ilyenkor az utcán kóborolnod.. Egyedül.-Ragadtam meg a csuklóját, azzal a lendülettel visszarántva őt.
-Egyedül mennék, ha nem bánod. Kösz-Rántotta ki a karját.
-Légy szíves..-öleltem át hátulról, majd a nyakát kezdtem csókolgatni.
-Rendben van! De gyorsan vigyél haza! Lehet el kell menjek a testvéremért! Siessünk!-Fejtette le a kezeimet a hasáról.
   A kocsiba beülve beindítottam a fűtést, hoyg Sheila ne fázzon, majd elindultunk. Oldalra nézve észrevettem, hogy elég frusztrált, és kényelmetlenül érzi magát.
-Mi a gond, széphölgy?-Kérdeztem.
-Azt kérdezed, mi a gond?-Emelte fel kissé a hangját.
-Igen, azt.
-Az a gond, Tom Rockbell, hogy megcsókoltál!-Kiáltotta el magát.
-Ahogy én észrevettem, neked sem volt ellenedre az a csók. Még élvezted is, sőt.. Még akartad folytatni.-Cukkoltam.
-Akárcsak te, Rockbell! Kattanj le rólam! Remélem ez az első és utolsó alkalom, hogy találkoztunk!- A szeme szikrát szórt, kezeit ökölbe szorítva tartotta a térdén. A fejemet tettem volna rá, hogy szívesen beverné a képem.
-Nem tagadom, hogy élveztem. Élveztem volna én mást is, nem csak ezt..-Furdultam felé.
-Ez a házunk. Állj meg!-Kapott a kezem után.
-Rendben van! A kormányt azért ne rángasd!
-Ne parancsolga..-kezdte, de félbeszakítottam. Megint megcsókoltam. Mármint most én őt.. Éreztem, Sheila ellenkezni akar, mégsem tette. Viszonozta..
-Tényleg.. Mennem kell-húzódott el tőlem levegő után kapkodva.
-És még hogy nem élvezted, mi?-Mosolyogtam.
-Vicces vagy, mondhatom-fintorgott. Gyorsan szájon puszilt, amiből ismételtem egy elég hosszú csók lett, majd kelletlenül kiszállt a kocsiból és bement a házba.

*Sheila*

   Bár nem ismertem még olyan jól Tomot, mégis úgy éreztem.. Éreztem valamit, amit addig soha. Pedig alig tudtam róla valamit.. Na jó, csak a nevét, és azt, hogy van egy fekete suzukija. Na meg persze, hogy iszonyat jól csókol, és rohadt erős. 

   Kelletlenül szálltam ki a kocsiból.. Legszívesebben visszarohantam volna, hogy megint összetapadjon a szánk, viszot erre már nem volt lehetőség.. Muszáj volt bemennem.

   A küszöböt átlépve Albert fogadott egy bögre kávéval a kezében.

-Üdv, Alb-biccentettem, majd lerugtam a torna csukám.

-Hol voltál eddig, kisasszony? Ki engedte meg, hogy csavarogj, mi?!-Üvöltözött.

-Mi ez a ricsaj?-Pillantottam meg anya vörös fejét, amint a nappaliból kukucskál ki.

-Anya!-Rohantam oda hozzá, amjd a nyakába ugrottam.

-Csavargott a kisasszony-vázolta fel undorodva Alb a helyzetet.

-A csodába is! Tizenhét éves, és eddig egyszer sem lógott. Kitűnő tanoló. Megérdemel egy kis szabadsággot-védett meg anyu. Tudta, hogy engem ki nem állhat Albert, de mivel megnyugtattam, hogy megférek tőle, nem fontolta meg, hogy szakít vele.

-Rendben van! De még egy ilyen elő ne forduljon!-Mondta Albert, majd bement a nappaliba.

-Menj csak kicsim! Jóéjt!-Anya nyomott egy puszit a fejemre, majd követte Albertet.

   A szobámba felérve ledobtam a táskám, és a fekete jégeremet, és a kedvenc Skilletes pólómat a kezembe véve a fürdőbe siettem. Tizenöt perc múlva meg is voltam mindennel, ami nálam rekord.. Mivel lusta voltam a fürdőbe átvenni a pizsamának használt cuccaimat, ezért törölközőbe csavart testtel mentem be a szobámba kezemben a pizsimmel. Igaz, meg is bántam. Mert amint beléptem az ajtón, Tommal találtam szembe magam.

   Hangos csapódással bezártam magam mögött az ajtót, és a fiút kezdtem el pásztázni.

-Mégis mi a francot keresel te itt?-Szakadt elő a torkomból a visítás.
-Talán téged..?-Lépett hozzám közelebb. Csak akkr eszméltem rá igazán, hogy egy törölközőn kívül semmi sincs rajtam.
-Tűnj innen, Rockbell!-Suttogtam.
-Megvárom, hogy átöltözz. Bár nem szívesen..-Suttogta vészjóslóan, amikor kopogást hallottam a hátam mögül. Intettem egyet Tomnak, de már nem volt sehol.
-Ki az..?-Kérdeztem remegő hangon.
-Roxie. Bejöhetek?-Hatalmsa kő esett le a szívemről, amikor meghallottam Rox csilingelő hangját.
-Persze, Roxie. Csak egy pillanat. Felöltözöm-válaszoltam. Ahogy mondtam, magamra rángattam a fehérneműm és a pizsamám, majd feltéptem az ajtót, hogy Roxie bejöhessen.-Mi az, kislány?-Kérdeztem mosolyogva.
-Semmi különös-huppant le az ágyamra, ezt követően megint becsuktam az ajtót.-Viszont..-Tétovázott.
-Viszont mi? Mi az, Roxie? Miről maradtam le?
-Az.. Hogy.. Hogy suli után láttunk téged Nathannal. Ne kattanj rá, mert Lia ki fog nyírni!-Hadarta. Esküszöm, nem hittem a fülemnek.. Hogy Nathan meg én?! Soha! Nem az ilyen kis polyácák az esetem, mint ő.
-Roxie.. Nekem nem tetszik Nathan. Ő jött utánam!-Vázoltam fel barátnőmnek a helyzetet, mire nagyon sóhajtva végigdőlt az ágyamon. Miért is van nekem kétszemélyes ágyam, amikor Sheila Scott csupán egy személy..? Erre az egy kérdésre sose tudtam a választ..
-Akkor jó. sak azt hittem, van köztetek valami..-Mondta.
-Nem, Roxie, nincs. Nem csípem az ilyen kis hülyegyerekeket mint Nathan. Tudod jól, hogy a rocker srácokra bukom.. És.. Nathan.. Nem rocker...
-Rendben.És.. Van aki tetszik?-Nézett a szemembe.
Akad egy srác, de alig ismerem. Őszintén semmit sem tudok róla, csak a nevét, és hogy nagykorú, mert van egy kocsija.
-Rocker?
-Fogalmam sincs, Roxie. De attól függetlenül jó arcnak tűnik.-Mosolyodtam el.
-És hogy néz ki? Milyen a haja.. A szeme..? Hm? Kedves gyerek?-Örült meg Roxie.
-Aha. Eléggé.. Fekete haja van. A szeme.. Egész világos kék. Szerintem jóképű-gondoltam vissza arra, amikor Tom megcsókolt a kocsinál. Kék szemei gyökeret vertek bennem.. Egyszerűen nem tudtam kiverni a fejemből. Nem csak Tom szemeit.. Az illatát, a haját, az erejét.. Tomot..
-Ez zsír..!
-És te, Roxie? Neked van aki tetszik?-Kíváncsiskodtam.
-Nem, nincs. Senkit se ismerek. De majd ráérek. Majd rámtalál-mosolygott.-Lassan megyek, mert leesek a lábamról. Jóéjt, majd holnap. Szia-Ment el.
-Jóééjt!-Ordítottam utána. Miután Roxie becsukta maga után az ajtót, kulcsra zártam, ahogy minden este, majd kidőltem az ágyon.
-Szóval te a rocker srácokra buksz, akinek fekete haja van, és világos kék szeme. Vágom-hallottam meg hirtelen Tom hangját az ablak mellől.
-Mégis hogy a csodába jöttél be?-Ültem fel az ágyon.
-Az ablakon. Nem tudtad, hogy van két diófa az ablakod alatt?-Nézett kacéran.
-Deigen, de nem izgat túlságosan. Ilyen jó famászó vagy?
-Ne tereld a szót! Tehát fekete haja van, és kék szeme. Jó arc, mi?-Tom hatalmas alakja közeledett felém, ahogy kiejtette a szavakat a száján.
-Aha. Pontosan.-Bólogattam.
-És van egy kocsija is..
-Csak halgass már!-Kiáltottam el magam. Még tiszta szerencse, hogy hangszigeteltek a falak... Szerintem mindketten tudtuk, hogy Tomról van szó, mégse mondta ki egyikőnk sem. Én azért nem, mert alig ismerem, és ez egy kicsit furcsán venné ki magát, ő pedig.. Hát nem tudom, hogy miért nem.. Talán szereti idegesíteni a lányokat..-Egyáltalán mit keresel te itt, és mit akarsz tőlem?-Tereltem a témát.
-Még semmit. Még.. Várjunk csak.. Hány éves vagy te?-Vonta fel a szemöldökét. Most komolyan azt kérdezi, hogy hány éves vagyok..?
-Tizenhét. Miért?
-Mert.. Akkor azt hiszem, hogy mégis csak akarok tőled valamit..-felelte elgondolkozó hangon. Csillogó szemmel jött oda hozzám, majd a vállamnál fogva ledöntött az ágyra, és megcsókolt. A derekamat átkarolva maga alá húzott, s a pólóm szegéjét felhúzva simított végig a hasamon. Nagy nehezen lefejtettem magamról a srác erős kezeit, végül reszketve toltam el magamtól.
-Mi.. Mih a francot akarsz.. csinálnih?-Lihegtem.
-Na találgass..-Megsimogatta az arcom, majd ismét fölém hajolt, hogy egcsókoljon, de eltoltam magamtól.
-Ülj meg, Tom. Még csak nem is ismerjük egymást. Kérlek.. Hagyj!-Mindkét kezem Tom mellkasán pihentettem. Szörnyen lihegett, mégse éreztem a szíve dobogását a mellkasában. Furcsa..
-Rendben.. Még.. Még találkozunk..-Szájon puszilt, majd ahogy jött, úgy ment is ki az ablakon. Enyhén a szívinfarktus környkékezett, amikor csak úgy eltűnt.. Odarohantam az ablakhoz, hogy megnézzem mi történt Tommal. Sehol sem volt.. Viszont ha meghalt volna, akkor kellet volna legyen egy hulla az ablak allatt. Nem volt..
   Visszavánszorogtam az ágyamhoz, és arra vártam, hátha visszajön még. Vártam halűjnali kettőig.. Nem jött.. Viszont a hatalmas várakozásom közepette nagyon elfáradtam, majd álomba szenderültem..