4.fejezet-Farkasüvöltés

Na jó, most mégiscsak két rész jön, mert mit tudom én mióta nem tettem ki egyet se. Remélem tetszeni fog. Jó olvasást! ;) :D 


*Tom*

   Sheila félrerántotta a kormányt, a suzuki pedig fejjel lefelé beborult egy rohadt árokba. Kiáltoztam a nevét, de nem mozdult. Egyszer csak megfordította a fejét. Olyat mondott, amire nem számítottam. Azt hittem, elküld a pokolba, amiért ezt csináltam, de ehelyett azt mondta, hogy szeret. Még sose mondta nekem senki, hogy szeret.. Életemben először sírni kezdtem, Sheila pedig elájult. 

   Öt perc kínlódás után sikerült kirugnom a kocsi egyik ajtaját, majd Sheilat is kiemeltem, hogy elvigyem, de megszólalt a telefonja. Hezitáltam kicsit, hogy mit tegyek, végül felvettem.

-Halló! Sheila! Merre vagy kicsim?-Szólt bele egy női hang. Nem hasonlított Jessicaéra, sem Roxiera. Gondolom az anyja..

-Jó napot..-szólaltam meg halkan.-Nem Sheila vagyok, hanem a barátja, Tom.

-Tom..? Sheila nem is mondta, hogy van barátja. Ez jó hír-hallottam ismét a női hangot. Bár nem láttam, mégis arra gondoltam, hogy mosolyog, amikor kimondtam hogy a barátja vagyok.-Tudod adni Sheilat, kérlek? Jaj, el is felejtettem, Amanda vagyok!

-Örülök, asszonyom. Viszont Sheilat nem tudom adni, mert zuhanyzik-hazudtam. Kicsit furcsán vette ki magát, hogy azt állítom egy lány anyjának, hogy a gyereke a zuhany alatt áll, mikor félig halott.

-Oh, értem. Hát akkor.. Szólsz neki, ha befejezte a zuhanyzást?-Kérdezte tétován.

-Igen, de ha akarja, átadom neki az üzenetét.

-Jó, rendben. Köszönöm szépen, Tom. Kérlek mondd meg neki, hogy Alberttel el kell menjünk itthonról, de majd hazajöhet, mert Roxie marad.

-Jó, átadom. De azt mondta Sheila, hogy maradna pár napig, ha nem gond. Ha szüksége van.. ilyen.. izé.. lány ruhákra, vehet a húgomtól-húztam az időt.

-Jó, köszönöm szépen Tom! Örök hála! Kérlek vigyázzatok magatokra. Egyszer majd átjöhetsz hozzánk, hogy megismerjünk.

-Rendben asszonyom. Visszhall!-Köszönt ő is egy gyorsat, majd türelmetlenül kinyomtam Shel mobilját és zsebre vágtam. ölbe kaptam a lányt és az erdő közepe felé kezdtem vele rohanni, ahol a házunk volt. Néha meg-megbotlottam a szerencsétlen faágakba, amik az út közepén voltak, de nem estem el. Nem a mi családunkra vall, hogy pofára essünk holmi gallykaba. Ahhoz egy medve kéne, talán még az is kevés lenne..

   Alig tíz perc múlva megérkeztem. Berugtam az ajtót, hogy a szobám felé vegyem az irányt, de egy erős karragadta meg a vállam.

-Hova-hova, Thomas?-Szólított meg ikertestvérem személyében Jordan, aki legnagyobb sajnálatomra úgyan úgy nézett ki, mint én.

-Be ekll vigyem a lányt a szobámba, és el kell lássam a fejét, mert meghalhat. Kérlek eressz!-Könyörögtem, bár tudtam, hogy Jordan nem épp az a könyörületes fajta. KIengedte a metszőfogait, és éhes szemekkel meredt a karomban tartott emberlányra.

-Mit keres itt egy ember? Hoztál vacsorát, Tomika?

-Nem, Jordan, ő nem vacsora! Ő a barátnőm, és megköszönném, ha a lehető legtávolabb maradnál tőle!-Ordítottam el magam, azzal kitéptem a vállam erős jobbjából. A szobámba lefektettem Sheilat az ágyra, de mielőtt elkezdtem volna meggyógyítani a fejét, kulcsra zártam az ajtót, hogy Jordan ne juthasson be.

   Miután letakarítottam Sheila fejét a vértől, átmentem Christalhoz, hogy adjon kölcsön néhányruhát neki, mert ami rajta volt, szintén átitatódott a vértől.

-Persze, tesó! Milyen ruhát adjak?-Mosolygott rám a húgom. Vámpír létére teljesen más volt, mint a többiek. És nem csak a haja színe miatt, ahenm a természete miatt is. Szörnyen kedves és visszahúzódó lány, és sokkal inkább hasonlít egy macskára, mintsem emberre.

-Tudod, női ruhát, Christal. Szerinted?!
-Te.. Npnek készülsz, Tom?-Nevetett fel.
-Nem, Christal! A barátnőmnek! Annyira.. Hülye vagy néha!-Forgattam a szemeim, mégis megmosolyogtatott Christal hülyesége.
-Ha felkel a csaj, be kell mutasd nekem!-Ölelt át, majd a kezembe nyomota az geiky farmerét és a kedvenc BVB-s pólóját, meg efhérneműt.
-Te.. A kedvenc pólód, Christal..
-Ha szereti a Black Veil Brides-ot, akkor nincs semmi gond. Jóba leszünk. Amúgy hány éves?
-Tizenhét, mint te. Azaz.. Érted.
-Értem. De.. Akkor négy évvel lenne kisebb nálad.
-Nem, mert száznégy évvel vagyok nálla idősebb.-Nevettem fel.-De most már tényleg vissza kell menjek.
-Ne öltöztessem fel én? Mert.. Lány..?
-A barátnőm, mondtam már.
-És már le is feküdtél vele?-Jó, ezzel a kérdésével megfogott. Megadtam magam, pedig nem lett volna ellenemre...
-Jó, megadom magam!-A kis kékség kitépte a kezemből a ruháit, azzal elszaladt a szobám felé. Bár kereken száztizenhét éves, mégis olyan gyerekes, mint egy két éves.
   Alig húsz perc múlva vissza is jött. Komolyan.. Ha öt percen belül nem állt volna előttem, rátörtem volna a saját szobám ajtaját. Nem vagyok egy hisztis gyerek-azok csak a lányok szoktak lenni-, de utálom, ha megváratnak. Ezt is csak két személynek tűrtem el, Christalnak és Sheilanak.
-Ugye nem vetted a vérét is, hogy ennyit tököltél?
-Nem, csak egy félig hullát nehéz öltöztetni meg vetkőztetni is.
-Jó, kösz, hugi!-Magamhoz öleltem és összeborzoltam a haját, mire nyávogni kezdett.
-Te.. Macska!
-Ez van. Viszont mehetnénk vadászni, mert éhen döglök. Sheilaval mi lesz? Átváltoztatod? Vagy hagyod, hogy meghaljon?-Kérdezte aggódó arckifejezéssel.
-Nem hagyom, hogy meghaljon. De nem is fog. Nem halálos baleset. Kisebb agyrázkódás, semmi komoly. Pár nap múlva rendbe jön.
-Oké, Tomi. Te vagy az orvos!
-Pontosan, én vagyok az orvos!-Vigyorodtam el.

   Vadászat után első utam a szobámba vezetett, hogy emgnézzem, mi van Sheilaval. Berugtam az ajtót, de Sheila sehol sem volt. Felkutattam az egész szobát, néztem a fürdőbe, mindenhol kerestem, még a pincében is, de sehol sem találtam. Rohangáltam fel s alá a házban, mint valami félőrült Sheilat keresve, mígnem meg nem botlottam Jordan lábába.
-Mi a fenét akarsz?!-Köszöntöttem szívélyesen az ikertestvérem.
-Csak a kis emberlányt keresed?-Nézett rám fülig érő szájjal.
-Mit tettél vele?!-Megragadtam az ingét a gallérjánál fogva és a falhoz vágtam.-Hol van Sheila?!-Üvöltöttem, Jordan viszont továbbra is csak vigyorgott és röhögött.
-Az erdőbe.. Nézted már?-Ahogy kiejtette ezt a száján erős vér szag kezdett áradni a szájából, amit eddig vagy nem vettem észre, vagy nem érződött. És nem állati vér, ahnem emberi..
-Te megszegted az egyezséget!-Üvöltöttem izzó szemekkel. Bevertem az orrát aztán lehajítottam a második emeletről a földszintre, és kiugrottam az ablakon.
   Az ég szinte sötét volt, alig lehetett látni emberi szemmel. A köd is leszállt, a farkasok pedig vonyítnai kezdtek. Indult a vadászat.. Naív halandók.. Azt hiszik, a farkasok puszta négylábú állatok, akik csak akkor támadnak, ha éhesek. Hát pesig ez közel sem így van! A farkasok igazából emberek, akik minden éjszakára átváltoznak. Ha bármi baja esett Sheilanak, kitekerem annak a mocsoknak a nyakát!! 
   Futni kezdtem a fák között Sheilat keresve. Remélem, nem késtem el..

3.fejezet-Szeretlek

Helló-helló! Bocsi a sok késésért, de vagy elfelejtettem kitenni az új részt, vagy nem voltam itthon. Minden esetre most hoztam a harmaik részt legjobb barátnőm, Csenge kérésére.:) Az ő véleménye szerint jó lett, igazából nekem fogalmam sincs, milyen. Jó olvasást minenkinek!:)


*Nathan*

   Láttam amint Sheila odamegy a magas, fekete hajú sráchoz. Féltékenység öntött el, hogy Sheila csak úgy ott hagyott egy emos srác miatt. Állítólag a barátja.. Viszont nekem nagyon nem úgy tűnt, mintha ismerné, mert tétóván állt meg előtte. Amikor a tekintetem Sheilarol a fiúra emeltem, felhúzta kissé az alsó ajkát, és.. Olyat láttam, mint még soha.. A srác metszőfogai hatalmasak voltak. Mint egy állaté. Jött hogy Sheila után rohanjak, és elráncigáljam onnan, de mégse tettem. Fenyegetve éreztem magam, és bármennyire is akartam volna segíteni Sheilan, nem tudtam volna. Elszaladtam. A sarkon megállva még figyeltem az ismeretlent Sheilaval, viszont,, Viszont amikor a nigga a bazi nagy suzukihoz tolta a lányt és megcsókolta, olyan düh öntött el, mint még soha. Nem voltam többre kíváncsi. Ennyi elég is volt. Lóhalálában rohantam haza, hogy kiderítsem, miféle szerzet ez a fazon, hogy csak úgy csókolgatja az a csajt, aki beolvasott a suli legnépszerűbb bigéjének.

   Hazaérve szóltam valami "sziasztok"-félét a szüleimnek, lerugtam a bakkancsom és a kabátom, majd a szobámba kezdtem el kutatni Joker felől. Este későig keresgéltem a neten, mire rájöttem, hogy az a nigga csicska nem más, mint egy vámpír. De hisz vámpírok nem is léteznek, csak a Twilight-ba, vagy nem? Ez nem lehet igaz..!  Földhöz vágtam a nootebokom idegességemben, majd amikor az asztalt kezdtem püfölni, anyám megkérdezte a zárt ajtón keresztül, hogy mi bajom van. Mondtam neki, hogy semmi, azzal lelépett a francba. A szüleim sose azok az aggodó típusok voltak, akik zaklatnak ha kell csináljak valamit. Megcsinálták ők, nekem pedig mindent megvettek, ami csak kellett. Nem is igazán bántam. Szerettem az életem. Viszont most, hogy Sheila azzal a farokagyúval jár... Eddig mindent egy csettintésre megkaptam, akárcsak Liat. Őt is úgy nevelték, ahogy engem. Szinte egyformák voltunk. Sheila is kellett, csakhogy őt nem kaphattam meg... A csaj nehezebb eset, mint bárki más.

   Másnap reggel az íróasztalomnál ülve ébredtem. Nem sokat tököltem a tanulással, mivel sose izgatott. A szüleim pénzesek, ráérnek efizetni a tanárokat. Úgyis mindenből jó jegyeim vannak, mert az ősök nagy emberek nálunk a családba. Nem is értem, hogy miért kell iskolába járnom..

   A kaput berugva érkeztem meg az épületbe. Utáltam ezt a helyet.. Az osztályban már mindenki bent volt, kivéve Liat, aki szokás szerint késett az első óráról. Ritka pillanat, amikor ő nem késik.

   Ledobtam magam a helyemre, s vártam, hogy becsengessenek. Sokáig pötyögtem a telefonom, amikor egyszer csak Roxie, Jessica és Sheila léptke be az ajtón. Shel rám se nézett, csak leült a helyére, és tovább folytatta a beszélgetést a két szőkével. Csengetés után nem sokkal végre Lia is megérkezett a tanárral. Csodáltam, hogy nem hívta fel az apját, hogy leoltsa Sheilat azért mert a tegnap beolvasott neki. Nem keresi a bajt, okos lány..

   Szünetben követtem az újdonsült hármast az udvarra. Késztetést éreztem rá, hogy szégyenbe tegyem Sheilat azért, mert keresztbe tett a számításaimnak. Szép lány, jó csaj, okos is, de én nem erre megyek. Egyszer-kétszer, taán háromszor megfordulna az ágyamban.. Viszont a sors jól átcseszett velem.. Itt az ideje a bosszúnak.

*Sheila*

   

   Első szünetbe egyenesen az udvarra mentünk a lányokkal, majd egy padra leülve megbeszéltük a tegnap eseményeit azt az apró tényt kihagyva, hogy egy Tom nevű gyerek mászott be az ablakomon és akart lefektetni.

-Te Sheila, tudtad, hogy Jess járt Andy Biearsackkal?-Kérdezte Roxie aranyosan, mire nekem leesett az állam. Jessica járt a BVB énekesével? What?!

-Ez komoly Jessica?!-Szinte visítottam a szavakat.

-Az. Csak egy kis ideig jártunk..

-Az a kis idő majdnem három év volt. Csak a nyáron szakítottak..-biggyesztette le az ajkát Rox.

-Te tizenöt évesen jártál egy rock sztárral?!-Akadt fenn a szemem.

-Ahha.. De nem nagy szám. Szerettm, jó volt, elég volt. Nem bírta a turnék miatt. Megérettem.-Mondta Jessica totál nyugodtan, mintha csak arról lenne szó, hogy volt eddig egy pasija. Volt is.. De a francba! ANDY SIXX!

-Tehát.. Miért szakítottatok? Ugye megint összejösztök?-Kérdezőskpdtem továbbra is.

-Persze. Ha visszajön, megint együtt leszünk. Azt mondta, senkivel sem jár. Majd meglátjuk, ha visszajött a turnézásból. Most éppen valahol Európában van-mondta Jess mosolyogva. Én szívem szerint még csámcsogtam volna Jessica szerelmi életén, amit Andyvel folytatott, de Nathan odatolta a barna fejét.

-Mit akarsz megint, Oliver?-Fogadta Jessica szívélyesen.

-Neked is szia, Monroe. Miről folyik a szó, csajok?-Kérdezte undorodva. Láttam valamit a szemébe, ami nagyon nem tetszett. Féltem, hogy el fogja kottyintani magát, hogy látta amint odamegyek a tegnap Tomhoz. Igaz, azon kívül semmi mást nem látott, mert amikor átmentem az úton, sokkot kapott és lelépett.

-Közöd?-Vágott vissza Rox összehúzott szemöldökkel.

-Kopj le, Oliver. Senki se kíváncsi rád!-Meglöktem a vállát, hátha elmegy, de tévedtem. 

-Na, miért? Tán csak nem most beszélitek ki, hogy ki a kis barátocskád? Én is kíváncsi lennék rá..-Nézett rám résnyire húzott szemekkel. Csillogtak a dühtől. 

-Hogyhogy? mMilyen barátodról? Sheeeel..! Mit nem mondtál el?!-Vont kérdőre Rox.

-Csak egy srác. Semmi különös. Nem nagy dolog..

-Ja, csak egy srác. Aki kitalálta, hogy engem úgy ijeszthet el a közeléből, hogy kivillantja az enyves vámpírfogaid, és csak úgy lesmárol az út szélén, mi?! Meg is dugott? Vagy az lemaradt a listájáról?-Szűrte a fogai közt a szavakat. Komolyan nem hittem a fülemnek! Mégis látta volna, hogy Tom megcsókolt? És hogyhogy megdugott?! Nem is dugott meg, csak majdnem, bár ez nem ide tartozik. Mégis hogy merészeli ezt?! Jess és Rox is kérdőn néztek rá, mire felálltam és orrba vágtam Nathant.

-Mégis hogy jössz te ahhoz, hogy kioktass?! Nem vagy az anyám, hogy megmondd, mitcsináljak! Különben meg azzal csókolózok, akivel csak akarok, és azzal fekszek össze, akivel csak akarok! Te csak nem utasítgass engem, hülyegyerek! Te, meg a vámpírjaid! Húzd vissza a beled a dedóba! Ott a helyed, mégg a kicsik is hülyének néznének!-Ordítottam. Nathan válaszra nyitotta a száját, de ismét bevertem neki egyet. Ilyen kis pökhendi hülyegyerekek csak ne parancsolgassanak nekem..

   Visszaültem a padra Jess és Rox mellé, akik még mindig elkerekedett szemmel néztek rám.

-Ki az a srác?-Kérdezte Rox remegő hangon.

-Egy fiú. Róla beszéltem a tegnap...

-Nem mondtad, hogy megcsókolt!-Hisztizett.

-Nem, mert nem tartottam lényegesnek! Alig tudok róla bármit is! Csak megcsókolt, na! Nem nagy dolog. Még hogy vámpír.. Menjünk már..-Forgattam a szemeimet.
-Hogy hívják a srácot?-Kérdezte hirtelen Jessica.
-Tomnak. De miért?-Tettem csípőre a kezem.
-Csak nem Rockbell?!-Emelte fel a hangját vészjóslóan.
-De igen, Rockbell. De miért? Honnan ismeritek egymást?-Halmoztam el a  hülye kérdéseimmel.
-Mindegy, hagyjuk. Lényegtelen, hogy én honnan ismerem. Viszon ha jót akarsz magadnak és a családodnak, nem ajánlom, hogy továbbra is találkozgass ezzel a Rockbell gyerekkel. Vám.. Izé.. Veszélyes alak, dolga volt a maffiával. Ölt már embert, nem is egyet. Maradj távol tőle!-Hadarta el a mondandóját Jess. Már megint ez?! Itt mindenki megkattant?! Vámpírok meg a maffia... Pff!
   A nap további részében hozzá se szóltam Jessicahoz. Rox mind nyaggatott, hogy béküljünk ki, és hogy lehet igaza van Jessnek. A francba.. Emgem ne védjen meg senki, és ne mondja meg nekem senki, hogy csináljak.
   Órák végén kivágtam az iskola bejáratának ajtaját,majd kimentem az utcára. Jess és Rox még mindig utánam loholtak, hogy meggyőzzenek arról, Tom egy szemét.
-Figyelj, Shel. Csinálj amit akrsz. Nem akarlak eltiltani Tomtól vagy ilyesmi, mert nem vagyo az anyád. Csak vigyázz vele, és ne hagyd magad. Ha kell segítség, csak kiálts. Jó?-Váltott könyörgő hangnemre Jess. Lassan megfordultam, hogy a szemébe nézhessek.
-Jó. De mondd, mi olyan rossz ebbe a Tom gyerekbe, hogy ennyire félsz tőle? Vagy féltest tőle..-Kérdeztem.
-Nem.. Egyszerűen csak veszélyes alak. Itt a herceged..-mondta résnyire összehúzottt szemekkel.-De mondom, vigyázz vele!-Bólintottam egyet, fél karral átöleltem a két lányt, majd odamentem Tomhoz, aki az út másik oldalán várt a fekete suzuki mellett.
-Szia gyönyörű!-Köszönt Tom, mire elvörösödtem. Gyönyörű én? Soha!
-Helló szépfiú!-Megpusziltam az arcát, majd beszálltam az anyósülésre.
-Te barátkozol Jessica Monroeval?-Kérdezte miután becsapta a kocsi ajtaját.
-Aha. Igaz, most egy kicsit összevesztünk, mert azt mondta, hogy tartsam magam távol tőled. De aztán mondta, hogy elég ha csak vigyázok veled, mert veszélyes vagy. Ja, és nem szsbad hagynom magam. Úgyhogy még egyszer ne próbálkozz be!-Mosolyogtam. Tök lehetetlen ez az egész vámpír dolog. Nem is léteznek. Mégis honnan szedték ezeket? A Twilight-ból?
-És te hiszel Jessicanak?-Vonta fel a szemöldökét.
-Nem, nem hiszek neki. De akkor se akarj még egyszer lefektetni. Kösz!-Simítottam végig az arcán még mindig mosolyogva. Bár ezt én se gondoltam komolyan, mert ugye valamikor csak túl kell esni rajta.
-Jó. Nem is egyszer fogok még próbálkozni. Addig csinálom, amíg meg nem engeded-vigyorodott el.
-Amúgy.. Honnan is ismeritek ti egymást Jessicaval? Mert nem mondta.-Tettem fel a kérdést ami már rég fúrta az oldalamat.
-Hát.. A szüleink, tudod.. Nem voltak valami jóban egymással, és minket is arra neveltek, hogy gyűlöljük egymást. Bár valamilyen szinten rokonok vagyunk.. Unokatestvérek. Valami ilyesmi. De sose beszélgettünk. Nem semmi bajom sincs Jessicaval, csak ne uszítson ellenem.-Mondta a srác nyugodt hangon.
-Értem. Amúgy.. Még azt se tudom, hogy hány éves vagy. Semmit sem tudok rólad-néztem rá komoly arccal, miközben ő az utat pásztázta, hogy ne menjünk neki semminek. Hirtelen hangos gyomorkorgás csapta meg a fülem.. A francba! Semmit se ettem ma! Ez cikíí!
-Elviszlek enni-mondta.
-De nem kell! Hazamegyek, és csinálok magamnak kaját. Nem para. De nem akarok.. Máshova menni enni!
-Hisztiztem.
-Akkor is el kell vigyelek enni, mert éhen halsz itt nekem a kocsiba-vigyorodott el.
-De ha hazaviszel, csinálok én kaját.
-Tudsz főzni?!-Fordította felém a tekintetét.
-Persze hogy tudok főzni. Miért ne tudnék?-Háborodtam fel.
-Hát.. Anyám sose tudott füzni. Vagyis de, de sose érdekelte. Mindig étteremből rendeltünk kaját, vagy mi kellett megcsináljuk.
-Mi az e többes szám? Ja.. Apád.
-Nem, nem apám. Ő régen elhagyott minket, amikor még kicsik voltunk. Ő.. Ő Jessica apja is. Megcsalta anyánkat. Ő élvezte, mi nem. Ezért megfizetett. A testvéreimmel.. Elütöttük egy kicsit, hogy az "ellenséggel" paktázott le.-Leesett állal néztem Tomra, hogy úgy magyarázza azt, hogy megölte az apját, mintha csak egy légyről lett volna szó. Mintha a gondolataimban olvasott volna, így szólt:
-Apánk nem volt több egy mocsok légynél. Viszont nem voltam egyedül, amikor megöltük. Jessica is ott volt. Két oldalról csaptuk el a menő volvoját. Aztán ráhagytuk a hulláját a farkasokra, hadd cincálják csak szét. Kit érdekelt.
-Szóval.. Erre mondta Jessica, hogy öltél már embert. Mégis hány embert öltél meg, Tom?!-Emeltem fel kissé a hangom. A fiú érdeklődve nézett rám, végül öt perces hallgatás után megszólalt:
-Majd megtudod, ha eljön az ideje. De azok, akiknek az életét oltottam, megérdemelték. Mi a jó célt szolgáljuk. Mint pedofilok, gyilkosok és maffiózók voltak. Akik már öltek embert. Ártatlan ebmert. Ők nem voltak ártatlanok. Nincs a világon annyi szappan, amivel le tudnák mosni magukról azt a sok mocskot. És Jessica se éppoly makulátlan, mint az látszik.
-Rendben. Tegyél ki!-Visítottam el magam. Tetszett Tom, és kedves volt, meg aranyos, de kezdtem kicsit félni.
-Ne félj gyönyörű. Nem bántalak. Ha akarod ahzaviszlek, ha nem, nemviszlek. De enned muszáj!-Jelentette ki nyugodtan.
-De Tom, te embert öltél!
-Shel, majd megtudod hogy miért, ha eljön az ideje! És azt is megtudod, hogy kiket! De kérlek, nyugodj le! Eddig se bántottalak, ezután sem foglak.
-Tom.. omolyan mondom, tegyél ki!
-Nem!-Emelte fel a hangját ő is. Hirtelen felindultságból elrántottam a kormányt, így a kocsi befordult egy rohadt nagy árokba, majd fejjel lefelé állt meg.
-Sheila! Sheilaa!-Hallottam Tom hangját. Válaszolni akartam, de nem jött ki hang a torkomon. Nagy erőfeszítések árán megfordítottam a fejem, hogy Tom szemébe tudjak nézni, és valahogy, fogalmam sincs hogy, kinyögtem azt a szót amit még soha senkinek:
-Szeretlek, Tom!-Még láttam ahogy legördül az leső könnycsepp az arcán, majd kómába estem..