4.fejezet-Farkasüvöltés

Na jó, most mégiscsak két rész jön, mert mit tudom én mióta nem tettem ki egyet se. Remélem tetszeni fog. Jó olvasást! ;) :D 


*Tom*

   Sheila félrerántotta a kormányt, a suzuki pedig fejjel lefelé beborult egy rohadt árokba. Kiáltoztam a nevét, de nem mozdult. Egyszer csak megfordította a fejét. Olyat mondott, amire nem számítottam. Azt hittem, elküld a pokolba, amiért ezt csináltam, de ehelyett azt mondta, hogy szeret. Még sose mondta nekem senki, hogy szeret.. Életemben először sírni kezdtem, Sheila pedig elájult. 

   Öt perc kínlódás után sikerült kirugnom a kocsi egyik ajtaját, majd Sheilat is kiemeltem, hogy elvigyem, de megszólalt a telefonja. Hezitáltam kicsit, hogy mit tegyek, végül felvettem.

-Halló! Sheila! Merre vagy kicsim?-Szólt bele egy női hang. Nem hasonlított Jessicaéra, sem Roxiera. Gondolom az anyja..

-Jó napot..-szólaltam meg halkan.-Nem Sheila vagyok, hanem a barátja, Tom.

-Tom..? Sheila nem is mondta, hogy van barátja. Ez jó hír-hallottam ismét a női hangot. Bár nem láttam, mégis arra gondoltam, hogy mosolyog, amikor kimondtam hogy a barátja vagyok.-Tudod adni Sheilat, kérlek? Jaj, el is felejtettem, Amanda vagyok!

-Örülök, asszonyom. Viszont Sheilat nem tudom adni, mert zuhanyzik-hazudtam. Kicsit furcsán vette ki magát, hogy azt állítom egy lány anyjának, hogy a gyereke a zuhany alatt áll, mikor félig halott.

-Oh, értem. Hát akkor.. Szólsz neki, ha befejezte a zuhanyzást?-Kérdezte tétován.

-Igen, de ha akarja, átadom neki az üzenetét.

-Jó, rendben. Köszönöm szépen, Tom. Kérlek mondd meg neki, hogy Alberttel el kell menjünk itthonról, de majd hazajöhet, mert Roxie marad.

-Jó, átadom. De azt mondta Sheila, hogy maradna pár napig, ha nem gond. Ha szüksége van.. ilyen.. izé.. lány ruhákra, vehet a húgomtól-húztam az időt.

-Jó, köszönöm szépen Tom! Örök hála! Kérlek vigyázzatok magatokra. Egyszer majd átjöhetsz hozzánk, hogy megismerjünk.

-Rendben asszonyom. Visszhall!-Köszönt ő is egy gyorsat, majd türelmetlenül kinyomtam Shel mobilját és zsebre vágtam. ölbe kaptam a lányt és az erdő közepe felé kezdtem vele rohanni, ahol a házunk volt. Néha meg-megbotlottam a szerencsétlen faágakba, amik az út közepén voltak, de nem estem el. Nem a mi családunkra vall, hogy pofára essünk holmi gallykaba. Ahhoz egy medve kéne, talán még az is kevés lenne..

   Alig tíz perc múlva megérkeztem. Berugtam az ajtót, hogy a szobám felé vegyem az irányt, de egy erős karragadta meg a vállam.

-Hova-hova, Thomas?-Szólított meg ikertestvérem személyében Jordan, aki legnagyobb sajnálatomra úgyan úgy nézett ki, mint én.

-Be ekll vigyem a lányt a szobámba, és el kell lássam a fejét, mert meghalhat. Kérlek eressz!-Könyörögtem, bár tudtam, hogy Jordan nem épp az a könyörületes fajta. KIengedte a metszőfogait, és éhes szemekkel meredt a karomban tartott emberlányra.

-Mit keres itt egy ember? Hoztál vacsorát, Tomika?

-Nem, Jordan, ő nem vacsora! Ő a barátnőm, és megköszönném, ha a lehető legtávolabb maradnál tőle!-Ordítottam el magam, azzal kitéptem a vállam erős jobbjából. A szobámba lefektettem Sheilat az ágyra, de mielőtt elkezdtem volna meggyógyítani a fejét, kulcsra zártam az ajtót, hogy Jordan ne juthasson be.

   Miután letakarítottam Sheila fejét a vértől, átmentem Christalhoz, hogy adjon kölcsön néhányruhát neki, mert ami rajta volt, szintén átitatódott a vértől.

-Persze, tesó! Milyen ruhát adjak?-Mosolygott rám a húgom. Vámpír létére teljesen más volt, mint a többiek. És nem csak a haja színe miatt, ahenm a természete miatt is. Szörnyen kedves és visszahúzódó lány, és sokkal inkább hasonlít egy macskára, mintsem emberre.

-Tudod, női ruhát, Christal. Szerinted?!
-Te.. Npnek készülsz, Tom?-Nevetett fel.
-Nem, Christal! A barátnőmnek! Annyira.. Hülye vagy néha!-Forgattam a szemeim, mégis megmosolyogtatott Christal hülyesége.
-Ha felkel a csaj, be kell mutasd nekem!-Ölelt át, majd a kezembe nyomota az geiky farmerét és a kedvenc BVB-s pólóját, meg efhérneműt.
-Te.. A kedvenc pólód, Christal..
-Ha szereti a Black Veil Brides-ot, akkor nincs semmi gond. Jóba leszünk. Amúgy hány éves?
-Tizenhét, mint te. Azaz.. Érted.
-Értem. De.. Akkor négy évvel lenne kisebb nálad.
-Nem, mert száznégy évvel vagyok nálla idősebb.-Nevettem fel.-De most már tényleg vissza kell menjek.
-Ne öltöztessem fel én? Mert.. Lány..?
-A barátnőm, mondtam már.
-És már le is feküdtél vele?-Jó, ezzel a kérdésével megfogott. Megadtam magam, pedig nem lett volna ellenemre...
-Jó, megadom magam!-A kis kékség kitépte a kezemből a ruháit, azzal elszaladt a szobám felé. Bár kereken száztizenhét éves, mégis olyan gyerekes, mint egy két éves.
   Alig húsz perc múlva vissza is jött. Komolyan.. Ha öt percen belül nem állt volna előttem, rátörtem volna a saját szobám ajtaját. Nem vagyok egy hisztis gyerek-azok csak a lányok szoktak lenni-, de utálom, ha megváratnak. Ezt is csak két személynek tűrtem el, Christalnak és Sheilanak.
-Ugye nem vetted a vérét is, hogy ennyit tököltél?
-Nem, csak egy félig hullát nehéz öltöztetni meg vetkőztetni is.
-Jó, kösz, hugi!-Magamhoz öleltem és összeborzoltam a haját, mire nyávogni kezdett.
-Te.. Macska!
-Ez van. Viszont mehetnénk vadászni, mert éhen döglök. Sheilaval mi lesz? Átváltoztatod? Vagy hagyod, hogy meghaljon?-Kérdezte aggódó arckifejezéssel.
-Nem hagyom, hogy meghaljon. De nem is fog. Nem halálos baleset. Kisebb agyrázkódás, semmi komoly. Pár nap múlva rendbe jön.
-Oké, Tomi. Te vagy az orvos!
-Pontosan, én vagyok az orvos!-Vigyorodtam el.

   Vadászat után első utam a szobámba vezetett, hogy emgnézzem, mi van Sheilaval. Berugtam az ajtót, de Sheila sehol sem volt. Felkutattam az egész szobát, néztem a fürdőbe, mindenhol kerestem, még a pincében is, de sehol sem találtam. Rohangáltam fel s alá a házban, mint valami félőrült Sheilat keresve, mígnem meg nem botlottam Jordan lábába.
-Mi a fenét akarsz?!-Köszöntöttem szívélyesen az ikertestvérem.
-Csak a kis emberlányt keresed?-Nézett rám fülig érő szájjal.
-Mit tettél vele?!-Megragadtam az ingét a gallérjánál fogva és a falhoz vágtam.-Hol van Sheila?!-Üvöltöttem, Jordan viszont továbbra is csak vigyorgott és röhögött.
-Az erdőbe.. Nézted már?-Ahogy kiejtette ezt a száján erős vér szag kezdett áradni a szájából, amit eddig vagy nem vettem észre, vagy nem érződött. És nem állati vér, ahnem emberi..
-Te megszegted az egyezséget!-Üvöltöttem izzó szemekkel. Bevertem az orrát aztán lehajítottam a második emeletről a földszintre, és kiugrottam az ablakon.
   Az ég szinte sötét volt, alig lehetett látni emberi szemmel. A köd is leszállt, a farkasok pedig vonyítnai kezdtek. Indult a vadászat.. Naív halandók.. Azt hiszik, a farkasok puszta négylábú állatok, akik csak akkor támadnak, ha éhesek. Hát pesig ez közel sem így van! A farkasok igazából emberek, akik minden éjszakára átváltoznak. Ha bármi baja esett Sheilanak, kitekerem annak a mocsoknak a nyakát!! 
   Futni kezdtem a fák között Sheilat keresve. Remélem, nem késtem el..

3.fejezet-Szeretlek

Helló-helló! Bocsi a sok késésért, de vagy elfelejtettem kitenni az új részt, vagy nem voltam itthon. Minden esetre most hoztam a harmaik részt legjobb barátnőm, Csenge kérésére.:) Az ő véleménye szerint jó lett, igazából nekem fogalmam sincs, milyen. Jó olvasást minenkinek!:)


*Nathan*

   Láttam amint Sheila odamegy a magas, fekete hajú sráchoz. Féltékenység öntött el, hogy Sheila csak úgy ott hagyott egy emos srác miatt. Állítólag a barátja.. Viszont nekem nagyon nem úgy tűnt, mintha ismerné, mert tétóván állt meg előtte. Amikor a tekintetem Sheilarol a fiúra emeltem, felhúzta kissé az alsó ajkát, és.. Olyat láttam, mint még soha.. A srác metszőfogai hatalmasak voltak. Mint egy állaté. Jött hogy Sheila után rohanjak, és elráncigáljam onnan, de mégse tettem. Fenyegetve éreztem magam, és bármennyire is akartam volna segíteni Sheilan, nem tudtam volna. Elszaladtam. A sarkon megállva még figyeltem az ismeretlent Sheilaval, viszont,, Viszont amikor a nigga a bazi nagy suzukihoz tolta a lányt és megcsókolta, olyan düh öntött el, mint még soha. Nem voltam többre kíváncsi. Ennyi elég is volt. Lóhalálában rohantam haza, hogy kiderítsem, miféle szerzet ez a fazon, hogy csak úgy csókolgatja az a csajt, aki beolvasott a suli legnépszerűbb bigéjének.

   Hazaérve szóltam valami "sziasztok"-félét a szüleimnek, lerugtam a bakkancsom és a kabátom, majd a szobámba kezdtem el kutatni Joker felől. Este későig keresgéltem a neten, mire rájöttem, hogy az a nigga csicska nem más, mint egy vámpír. De hisz vámpírok nem is léteznek, csak a Twilight-ba, vagy nem? Ez nem lehet igaz..!  Földhöz vágtam a nootebokom idegességemben, majd amikor az asztalt kezdtem püfölni, anyám megkérdezte a zárt ajtón keresztül, hogy mi bajom van. Mondtam neki, hogy semmi, azzal lelépett a francba. A szüleim sose azok az aggodó típusok voltak, akik zaklatnak ha kell csináljak valamit. Megcsinálták ők, nekem pedig mindent megvettek, ami csak kellett. Nem is igazán bántam. Szerettem az életem. Viszont most, hogy Sheila azzal a farokagyúval jár... Eddig mindent egy csettintésre megkaptam, akárcsak Liat. Őt is úgy nevelték, ahogy engem. Szinte egyformák voltunk. Sheila is kellett, csakhogy őt nem kaphattam meg... A csaj nehezebb eset, mint bárki más.

   Másnap reggel az íróasztalomnál ülve ébredtem. Nem sokat tököltem a tanulással, mivel sose izgatott. A szüleim pénzesek, ráérnek efizetni a tanárokat. Úgyis mindenből jó jegyeim vannak, mert az ősök nagy emberek nálunk a családba. Nem is értem, hogy miért kell iskolába járnom..

   A kaput berugva érkeztem meg az épületbe. Utáltam ezt a helyet.. Az osztályban már mindenki bent volt, kivéve Liat, aki szokás szerint késett az első óráról. Ritka pillanat, amikor ő nem késik.

   Ledobtam magam a helyemre, s vártam, hogy becsengessenek. Sokáig pötyögtem a telefonom, amikor egyszer csak Roxie, Jessica és Sheila léptke be az ajtón. Shel rám se nézett, csak leült a helyére, és tovább folytatta a beszélgetést a két szőkével. Csengetés után nem sokkal végre Lia is megérkezett a tanárral. Csodáltam, hogy nem hívta fel az apját, hogy leoltsa Sheilat azért mert a tegnap beolvasott neki. Nem keresi a bajt, okos lány..

   Szünetben követtem az újdonsült hármast az udvarra. Késztetést éreztem rá, hogy szégyenbe tegyem Sheilat azért, mert keresztbe tett a számításaimnak. Szép lány, jó csaj, okos is, de én nem erre megyek. Egyszer-kétszer, taán háromszor megfordulna az ágyamban.. Viszont a sors jól átcseszett velem.. Itt az ideje a bosszúnak.

*Sheila*

   

   Első szünetbe egyenesen az udvarra mentünk a lányokkal, majd egy padra leülve megbeszéltük a tegnap eseményeit azt az apró tényt kihagyva, hogy egy Tom nevű gyerek mászott be az ablakomon és akart lefektetni.

-Te Sheila, tudtad, hogy Jess járt Andy Biearsackkal?-Kérdezte Roxie aranyosan, mire nekem leesett az állam. Jessica járt a BVB énekesével? What?!

-Ez komoly Jessica?!-Szinte visítottam a szavakat.

-Az. Csak egy kis ideig jártunk..

-Az a kis idő majdnem három év volt. Csak a nyáron szakítottak..-biggyesztette le az ajkát Rox.

-Te tizenöt évesen jártál egy rock sztárral?!-Akadt fenn a szemem.

-Ahha.. De nem nagy szám. Szerettm, jó volt, elég volt. Nem bírta a turnék miatt. Megérettem.-Mondta Jessica totál nyugodtan, mintha csak arról lenne szó, hogy volt eddig egy pasija. Volt is.. De a francba! ANDY SIXX!

-Tehát.. Miért szakítottatok? Ugye megint összejösztök?-Kérdezőskpdtem továbbra is.

-Persze. Ha visszajön, megint együtt leszünk. Azt mondta, senkivel sem jár. Majd meglátjuk, ha visszajött a turnézásból. Most éppen valahol Európában van-mondta Jess mosolyogva. Én szívem szerint még csámcsogtam volna Jessica szerelmi életén, amit Andyvel folytatott, de Nathan odatolta a barna fejét.

-Mit akarsz megint, Oliver?-Fogadta Jessica szívélyesen.

-Neked is szia, Monroe. Miről folyik a szó, csajok?-Kérdezte undorodva. Láttam valamit a szemébe, ami nagyon nem tetszett. Féltem, hogy el fogja kottyintani magát, hogy látta amint odamegyek a tegnap Tomhoz. Igaz, azon kívül semmi mást nem látott, mert amikor átmentem az úton, sokkot kapott és lelépett.

-Közöd?-Vágott vissza Rox összehúzott szemöldökkel.

-Kopj le, Oliver. Senki se kíváncsi rád!-Meglöktem a vállát, hátha elmegy, de tévedtem. 

-Na, miért? Tán csak nem most beszélitek ki, hogy ki a kis barátocskád? Én is kíváncsi lennék rá..-Nézett rám résnyire húzott szemekkel. Csillogtak a dühtől. 

-Hogyhogy? mMilyen barátodról? Sheeeel..! Mit nem mondtál el?!-Vont kérdőre Rox.

-Csak egy srác. Semmi különös. Nem nagy dolog..

-Ja, csak egy srác. Aki kitalálta, hogy engem úgy ijeszthet el a közeléből, hogy kivillantja az enyves vámpírfogaid, és csak úgy lesmárol az út szélén, mi?! Meg is dugott? Vagy az lemaradt a listájáról?-Szűrte a fogai közt a szavakat. Komolyan nem hittem a fülemnek! Mégis látta volna, hogy Tom megcsókolt? És hogyhogy megdugott?! Nem is dugott meg, csak majdnem, bár ez nem ide tartozik. Mégis hogy merészeli ezt?! Jess és Rox is kérdőn néztek rá, mire felálltam és orrba vágtam Nathant.

-Mégis hogy jössz te ahhoz, hogy kioktass?! Nem vagy az anyám, hogy megmondd, mitcsináljak! Különben meg azzal csókolózok, akivel csak akarok, és azzal fekszek össze, akivel csak akarok! Te csak nem utasítgass engem, hülyegyerek! Te, meg a vámpírjaid! Húzd vissza a beled a dedóba! Ott a helyed, mégg a kicsik is hülyének néznének!-Ordítottam. Nathan válaszra nyitotta a száját, de ismét bevertem neki egyet. Ilyen kis pökhendi hülyegyerekek csak ne parancsolgassanak nekem..

   Visszaültem a padra Jess és Rox mellé, akik még mindig elkerekedett szemmel néztek rám.

-Ki az a srác?-Kérdezte Rox remegő hangon.

-Egy fiú. Róla beszéltem a tegnap...

-Nem mondtad, hogy megcsókolt!-Hisztizett.

-Nem, mert nem tartottam lényegesnek! Alig tudok róla bármit is! Csak megcsókolt, na! Nem nagy dolog. Még hogy vámpír.. Menjünk már..-Forgattam a szemeimet.
-Hogy hívják a srácot?-Kérdezte hirtelen Jessica.
-Tomnak. De miért?-Tettem csípőre a kezem.
-Csak nem Rockbell?!-Emelte fel a hangját vészjóslóan.
-De igen, Rockbell. De miért? Honnan ismeritek egymást?-Halmoztam el a  hülye kérdéseimmel.
-Mindegy, hagyjuk. Lényegtelen, hogy én honnan ismerem. Viszon ha jót akarsz magadnak és a családodnak, nem ajánlom, hogy továbbra is találkozgass ezzel a Rockbell gyerekkel. Vám.. Izé.. Veszélyes alak, dolga volt a maffiával. Ölt már embert, nem is egyet. Maradj távol tőle!-Hadarta el a mondandóját Jess. Már megint ez?! Itt mindenki megkattant?! Vámpírok meg a maffia... Pff!
   A nap további részében hozzá se szóltam Jessicahoz. Rox mind nyaggatott, hogy béküljünk ki, és hogy lehet igaza van Jessnek. A francba.. Emgem ne védjen meg senki, és ne mondja meg nekem senki, hogy csináljak.
   Órák végén kivágtam az iskola bejáratának ajtaját,majd kimentem az utcára. Jess és Rox még mindig utánam loholtak, hogy meggyőzzenek arról, Tom egy szemét.
-Figyelj, Shel. Csinálj amit akrsz. Nem akarlak eltiltani Tomtól vagy ilyesmi, mert nem vagyo az anyád. Csak vigyázz vele, és ne hagyd magad. Ha kell segítség, csak kiálts. Jó?-Váltott könyörgő hangnemre Jess. Lassan megfordultam, hogy a szemébe nézhessek.
-Jó. De mondd, mi olyan rossz ebbe a Tom gyerekbe, hogy ennyire félsz tőle? Vagy féltest tőle..-Kérdeztem.
-Nem.. Egyszerűen csak veszélyes alak. Itt a herceged..-mondta résnyire összehúzottt szemekkel.-De mondom, vigyázz vele!-Bólintottam egyet, fél karral átöleltem a két lányt, majd odamentem Tomhoz, aki az út másik oldalán várt a fekete suzuki mellett.
-Szia gyönyörű!-Köszönt Tom, mire elvörösödtem. Gyönyörű én? Soha!
-Helló szépfiú!-Megpusziltam az arcát, majd beszálltam az anyósülésre.
-Te barátkozol Jessica Monroeval?-Kérdezte miután becsapta a kocsi ajtaját.
-Aha. Igaz, most egy kicsit összevesztünk, mert azt mondta, hogy tartsam magam távol tőled. De aztán mondta, hogy elég ha csak vigyázok veled, mert veszélyes vagy. Ja, és nem szsbad hagynom magam. Úgyhogy még egyszer ne próbálkozz be!-Mosolyogtam. Tök lehetetlen ez az egész vámpír dolog. Nem is léteznek. Mégis honnan szedték ezeket? A Twilight-ból?
-És te hiszel Jessicanak?-Vonta fel a szemöldökét.
-Nem, nem hiszek neki. De akkor se akarj még egyszer lefektetni. Kösz!-Simítottam végig az arcán még mindig mosolyogva. Bár ezt én se gondoltam komolyan, mert ugye valamikor csak túl kell esni rajta.
-Jó. Nem is egyszer fogok még próbálkozni. Addig csinálom, amíg meg nem engeded-vigyorodott el.
-Amúgy.. Honnan is ismeritek ti egymást Jessicaval? Mert nem mondta.-Tettem fel a kérdést ami már rég fúrta az oldalamat.
-Hát.. A szüleink, tudod.. Nem voltak valami jóban egymással, és minket is arra neveltek, hogy gyűlöljük egymást. Bár valamilyen szinten rokonok vagyunk.. Unokatestvérek. Valami ilyesmi. De sose beszélgettünk. Nem semmi bajom sincs Jessicaval, csak ne uszítson ellenem.-Mondta a srác nyugodt hangon.
-Értem. Amúgy.. Még azt se tudom, hogy hány éves vagy. Semmit sem tudok rólad-néztem rá komoly arccal, miközben ő az utat pásztázta, hogy ne menjünk neki semminek. Hirtelen hangos gyomorkorgás csapta meg a fülem.. A francba! Semmit se ettem ma! Ez cikíí!
-Elviszlek enni-mondta.
-De nem kell! Hazamegyek, és csinálok magamnak kaját. Nem para. De nem akarok.. Máshova menni enni!
-Hisztiztem.
-Akkor is el kell vigyelek enni, mert éhen halsz itt nekem a kocsiba-vigyorodott el.
-De ha hazaviszel, csinálok én kaját.
-Tudsz főzni?!-Fordította felém a tekintetét.
-Persze hogy tudok főzni. Miért ne tudnék?-Háborodtam fel.
-Hát.. Anyám sose tudott füzni. Vagyis de, de sose érdekelte. Mindig étteremből rendeltünk kaját, vagy mi kellett megcsináljuk.
-Mi az e többes szám? Ja.. Apád.
-Nem, nem apám. Ő régen elhagyott minket, amikor még kicsik voltunk. Ő.. Ő Jessica apja is. Megcsalta anyánkat. Ő élvezte, mi nem. Ezért megfizetett. A testvéreimmel.. Elütöttük egy kicsit, hogy az "ellenséggel" paktázott le.-Leesett állal néztem Tomra, hogy úgy magyarázza azt, hogy megölte az apját, mintha csak egy légyről lett volna szó. Mintha a gondolataimban olvasott volna, így szólt:
-Apánk nem volt több egy mocsok légynél. Viszont nem voltam egyedül, amikor megöltük. Jessica is ott volt. Két oldalról csaptuk el a menő volvoját. Aztán ráhagytuk a hulláját a farkasokra, hadd cincálják csak szét. Kit érdekelt.
-Szóval.. Erre mondta Jessica, hogy öltél már embert. Mégis hány embert öltél meg, Tom?!-Emeltem fel kissé a hangom. A fiú érdeklődve nézett rám, végül öt perces hallgatás után megszólalt:
-Majd megtudod, ha eljön az ideje. De azok, akiknek az életét oltottam, megérdemelték. Mi a jó célt szolgáljuk. Mint pedofilok, gyilkosok és maffiózók voltak. Akik már öltek embert. Ártatlan ebmert. Ők nem voltak ártatlanok. Nincs a világon annyi szappan, amivel le tudnák mosni magukról azt a sok mocskot. És Jessica se éppoly makulátlan, mint az látszik.
-Rendben. Tegyél ki!-Visítottam el magam. Tetszett Tom, és kedves volt, meg aranyos, de kezdtem kicsit félni.
-Ne félj gyönyörű. Nem bántalak. Ha akarod ahzaviszlek, ha nem, nemviszlek. De enned muszáj!-Jelentette ki nyugodtan.
-De Tom, te embert öltél!
-Shel, majd megtudod hogy miért, ha eljön az ideje! És azt is megtudod, hogy kiket! De kérlek, nyugodj le! Eddig se bántottalak, ezután sem foglak.
-Tom.. omolyan mondom, tegyél ki!
-Nem!-Emelte fel a hangját ő is. Hirtelen felindultságból elrántottam a kormányt, így a kocsi befordult egy rohadt nagy árokba, majd fejjel lefelé állt meg.
-Sheila! Sheilaa!-Hallottam Tom hangját. Válaszolni akartam, de nem jött ki hang a torkomon. Nagy erőfeszítések árán megfordítottam a fejem, hogy Tom szemébe tudjak nézni, és valahogy, fogalmam sincs hogy, kinyögtem azt a szót amit még soha senkinek:
-Szeretlek, Tom!-Még láttam ahogy legördül az leső könnycsepp az arcán, majd kómába estem..

2.fejezet-Halucináció

Helló-helló mindenki! Meghoztam a következő fejezetet. Ebbe szerintem sokkal több az izgalom, mint az előzőben. Ugyan nincs rendszeres olvasóm, de örülnék neki ha lenne, mert ez már nem az első történetem, nem is az utolsó ;)Tehát, tudom magamról, hogy nem vagyok a legjobb iró a történelem folyamán, és száz, hogy nem is leszek, de megpróbálom a legjobbat kihozni magamból :) Remélem tetszeni fog, jó olvasást! ;) :D


*Tom*

   Sheila makogott valami számomra össze nem függő mondatot arról, hogy várja az egyik haverja, majd megindult felém. Most menjek el, és hagyjam faképnél? Jó muri lenne.. Talán utánam jönne, talán nem. Morfondíroztam. Végül mégis csak maradtam, és megvártam, hogy Sheila odaérjen hozzám. Miután szétnézett az úton lóhalálában vágtatott át, majd állt meg előttem. A bozontos még mindig figyelt. Ennyire érdekes volnék..? Naná hogy.. De meleg azért én se vagyok.. Nagyhajú barátom még mindig lecövekelve figyelte a jelenetet. Ezt megelégeltem.. Alig észrevehetően felhúztam felső ajkam, ezzel elővillantva számára nem épp apró fogaimat, mire a srác elkerekedett szemmel futott tova.
-Ki vagy, és mit akarsz tőlem?-Szögezte nekem a kérdést Sheila.
-Se puszi se pá? Micsoda beszéd ez, kishölgy? Így üdvözölni egy régi barátot..-Cukkoltam.
-Te..hallottad?-Nézett rám rémültem.
-Ja. Egy kicsit hangos vagy-néztem vissza rá kaján vigyorral.

-Jól van, rendben. Mégis mi a jó francot kerestél te reggel, nálam a fürdőben? És miért figyeltél minket amikor suliba mentünk? Ki vagy te egyáltalán? És mi a csodát akarsz?-Szegezte nekem a kérdéseit. Hogyha ezentúl is ennyit fog járni a szája, megütöm..
-Először is, te halucinálsz, picilány. Azért néztelek titeket, mert kedvem tartotta. Nem akarod tudni, hogy ki vagyok, csak azért vagy rá kíváncsi, hogy megmondd az újdonsült pasidnak, hogy kivel akadtál össze. Semmit se akarok.. Egyenlőre. Most még csak játszadozom, aztán ha eljön az ideje.. Akár be is keményíthetünk..-Válaszoltam sorba az összes kérdésére. Élvezet volt figyelnem Sheila arcát, ahogy megemészti mindezeket. Vagy öt percig törte a fejét a válaszokon, amikor egyszer csak újabb kérdéssel állt elő.
-Hogy hívnak, fiú? Amúgy Nathan nem a barátom, csak egy osztálytársam, bár nem tartozom neked magyarázattal!-Szinte köpte a szavakat. Összehúzott, csillogó szemekkel nézett rám. Alsó ajkát beharapta, olyannyira, hogy kiserkent a vére. Erős késztetést éreztem, hogy megcsókoljam, esetleg kiszívjam a vérét.. De nem tettem. Ehelyett inkább csak válaszoltam a kérdésére.
-Tom. A nevem Tom Rockbell. Te pedig Sheila Scott vagy. Viszont nekem nem úgy tűnt, hogy a csávó is csupán csak barátként tekint rád.. vázoltam fel neki a(z)- nem is olyan meghökkentő- igazságot. Sheila igazán szép lány volt.. Az én ízlésem szerint. És ahogy észrevettem, a Nathan gyerek szerint is. Bőrdzsekit viselt, alatta világos kék inget.. A felső két gombja ki volt gombolva.. Már csak egy hiányzott, hogy be is lássak alá. Bár a reggel tényleg ott álltam mögötte a fürdőben, mégse láttam semmi érdekeset. Annyira mocsok azért mégse vagyok.
-Tehát Tom. Gratulálok nekd, hogy tudom a nevemet, Rockbell. Viszont őszintén örülnék, ha elfelejtenéd a nevem. És tagadhatod, mégis tudom, hogy ott voltál. Talán kicsit paranoiás vagyok, de hidegen hagy, mit gondolsz rólam. Csak hagyjál békén. Ennyit kérek tőled. Ha viszont annyi mindent tudsz rólam, talán azt is tudod, hogy ki tudom tekerni a karod, ha aakrom..-magyarázott.
-Lehet, hogy erős lány vagy, de nem nálam erősebb, úgyhogy vigyázz a szádra.. És  a becsületedre is-léptem hozzá közelebb. Sheila hátrált egy lépést, ezzel felváolta számomra, hogy fél tőlem.. Bár erősnek mutatja magát, mégis látszik rajta, hogy retteg. Teljesen hozzányomtam a suzukim oldalához, úgy léptem mégközelebb hozzá.
-Mit akarsz, Rockbell?!-Kérdezte flegmán.
-Ha jól tudom, szépen beszéltem veled. Elvárom tőled ugyanezt, Scott!-Válaszoltam résnyire húzott szemekkel. Minden testrészem kívánta a lányt, mégse tehettem ellene semmit. Még csak nem is ismer.. Nem tudja, ki vagyok, nincs tisztában az erőmmel, és ahogy én azt észrevettem, a tettei következményeivel sem. Bár perpillanat nekem is elszálltk kissé a madárkáim, mégis rohadtul vágytam Sheilara. Jobb kezem a derekára csúsztattam, bal kezemmel az álla alá nyúltam, hogy a szemembe nézzen. Nem erőszakoskodtam túlságosan, azt az aprócska tényt leszámítva, hogy a kocsinak döntöttem. Sheila se igazán ellenkezett, sőt.. Inkább talán élvezte is a helyzetet.
   Felnézett rám. Zöld szemei csillogtak, hogy félelemtől, vagy izgatottságtól, nem tudtam. Lassan közelebb hajoltam az arcához.. Alig pár miliméterre megálltam, és vártam, hogy az áldozatom mit lép. Ő viszont nem várt. A következő pillanatban a nyelvét a számban éreztem. Elmosolyodtam, majd viszonoztam a csókját. Éreztem hogy a tenyerem alatt megfeszül a háta, s lábujjhegyre áll. Karjait a nyakam köré fonva csókolt egyre hevesebben. Vagy tíz perc után végre sikerült eltolnom magamtól, bár egyikőnk sem igazán volt elragadtattva az ötlettől.
-Sheila..-mondtam halkan.
-Bár nem ismerlek.. Mégis.. Mégis.. Inkább hagyjuk, Tom. Mennem kell-tolt el magától. Fintorgott hozzá kicsit, végül mégis megtette. Felkapta a földről a táskáját, ami időközben leesett a válláról. Még egyszer utoljára rámnézett, majd egy gyors "szia" után indult is volna.
-Sheila.. Hazaviszlek. Későre jár. Nem tanácsos ilyenkor az utcán kóborolnod.. Egyedül.-Ragadtam meg a csuklóját, azzal a lendülettel visszarántva őt.
-Egyedül mennék, ha nem bánod. Kösz-Rántotta ki a karját.
-Légy szíves..-öleltem át hátulról, majd a nyakát kezdtem csókolgatni.
-Rendben van! De gyorsan vigyél haza! Lehet el kell menjek a testvéremért! Siessünk!-Fejtette le a kezeimet a hasáról.
   A kocsiba beülve beindítottam a fűtést, hoyg Sheila ne fázzon, majd elindultunk. Oldalra nézve észrevettem, hogy elég frusztrált, és kényelmetlenül érzi magát.
-Mi a gond, széphölgy?-Kérdeztem.
-Azt kérdezed, mi a gond?-Emelte fel kissé a hangját.
-Igen, azt.
-Az a gond, Tom Rockbell, hogy megcsókoltál!-Kiáltotta el magát.
-Ahogy én észrevettem, neked sem volt ellenedre az a csók. Még élvezted is, sőt.. Még akartad folytatni.-Cukkoltam.
-Akárcsak te, Rockbell! Kattanj le rólam! Remélem ez az első és utolsó alkalom, hogy találkoztunk!- A szeme szikrát szórt, kezeit ökölbe szorítva tartotta a térdén. A fejemet tettem volna rá, hogy szívesen beverné a képem.
-Nem tagadom, hogy élveztem. Élveztem volna én mást is, nem csak ezt..-Furdultam felé.
-Ez a házunk. Állj meg!-Kapott a kezem után.
-Rendben van! A kormányt azért ne rángasd!
-Ne parancsolga..-kezdte, de félbeszakítottam. Megint megcsókoltam. Mármint most én őt.. Éreztem, Sheila ellenkezni akar, mégsem tette. Viszonozta..
-Tényleg.. Mennem kell-húzódott el tőlem levegő után kapkodva.
-És még hogy nem élvezted, mi?-Mosolyogtam.
-Vicces vagy, mondhatom-fintorgott. Gyorsan szájon puszilt, amiből ismételtem egy elég hosszú csók lett, majd kelletlenül kiszállt a kocsiból és bement a házba.

*Sheila*

   Bár nem ismertem még olyan jól Tomot, mégis úgy éreztem.. Éreztem valamit, amit addig soha. Pedig alig tudtam róla valamit.. Na jó, csak a nevét, és azt, hogy van egy fekete suzukija. Na meg persze, hogy iszonyat jól csókol, és rohadt erős. 

   Kelletlenül szálltam ki a kocsiból.. Legszívesebben visszarohantam volna, hogy megint összetapadjon a szánk, viszot erre már nem volt lehetőség.. Muszáj volt bemennem.

   A küszöböt átlépve Albert fogadott egy bögre kávéval a kezében.

-Üdv, Alb-biccentettem, majd lerugtam a torna csukám.

-Hol voltál eddig, kisasszony? Ki engedte meg, hogy csavarogj, mi?!-Üvöltözött.

-Mi ez a ricsaj?-Pillantottam meg anya vörös fejét, amint a nappaliból kukucskál ki.

-Anya!-Rohantam oda hozzá, amjd a nyakába ugrottam.

-Csavargott a kisasszony-vázolta fel undorodva Alb a helyzetet.

-A csodába is! Tizenhét éves, és eddig egyszer sem lógott. Kitűnő tanoló. Megérdemel egy kis szabadsággot-védett meg anyu. Tudta, hogy engem ki nem állhat Albert, de mivel megnyugtattam, hogy megférek tőle, nem fontolta meg, hogy szakít vele.

-Rendben van! De még egy ilyen elő ne forduljon!-Mondta Albert, majd bement a nappaliba.

-Menj csak kicsim! Jóéjt!-Anya nyomott egy puszit a fejemre, majd követte Albertet.

   A szobámba felérve ledobtam a táskám, és a fekete jégeremet, és a kedvenc Skilletes pólómat a kezembe véve a fürdőbe siettem. Tizenöt perc múlva meg is voltam mindennel, ami nálam rekord.. Mivel lusta voltam a fürdőbe átvenni a pizsamának használt cuccaimat, ezért törölközőbe csavart testtel mentem be a szobámba kezemben a pizsimmel. Igaz, meg is bántam. Mert amint beléptem az ajtón, Tommal találtam szembe magam.

   Hangos csapódással bezártam magam mögött az ajtót, és a fiút kezdtem el pásztázni.

-Mégis mi a francot keresel te itt?-Szakadt elő a torkomból a visítás.
-Talán téged..?-Lépett hozzám közelebb. Csak akkr eszméltem rá igazán, hogy egy törölközőn kívül semmi sincs rajtam.
-Tűnj innen, Rockbell!-Suttogtam.
-Megvárom, hogy átöltözz. Bár nem szívesen..-Suttogta vészjóslóan, amikor kopogást hallottam a hátam mögül. Intettem egyet Tomnak, de már nem volt sehol.
-Ki az..?-Kérdeztem remegő hangon.
-Roxie. Bejöhetek?-Hatalmsa kő esett le a szívemről, amikor meghallottam Rox csilingelő hangját.
-Persze, Roxie. Csak egy pillanat. Felöltözöm-válaszoltam. Ahogy mondtam, magamra rángattam a fehérneműm és a pizsamám, majd feltéptem az ajtót, hogy Roxie bejöhessen.-Mi az, kislány?-Kérdeztem mosolyogva.
-Semmi különös-huppant le az ágyamra, ezt követően megint becsuktam az ajtót.-Viszont..-Tétovázott.
-Viszont mi? Mi az, Roxie? Miről maradtam le?
-Az.. Hogy.. Hogy suli után láttunk téged Nathannal. Ne kattanj rá, mert Lia ki fog nyírni!-Hadarta. Esküszöm, nem hittem a fülemnek.. Hogy Nathan meg én?! Soha! Nem az ilyen kis polyácák az esetem, mint ő.
-Roxie.. Nekem nem tetszik Nathan. Ő jött utánam!-Vázoltam fel barátnőmnek a helyzetet, mire nagyon sóhajtva végigdőlt az ágyamon. Miért is van nekem kétszemélyes ágyam, amikor Sheila Scott csupán egy személy..? Erre az egy kérdésre sose tudtam a választ..
-Akkor jó. sak azt hittem, van köztetek valami..-Mondta.
-Nem, Roxie, nincs. Nem csípem az ilyen kis hülyegyerekeket mint Nathan. Tudod jól, hogy a rocker srácokra bukom.. És.. Nathan.. Nem rocker...
-Rendben.És.. Van aki tetszik?-Nézett a szemembe.
Akad egy srác, de alig ismerem. Őszintén semmit sem tudok róla, csak a nevét, és hogy nagykorú, mert van egy kocsija.
-Rocker?
-Fogalmam sincs, Roxie. De attól függetlenül jó arcnak tűnik.-Mosolyodtam el.
-És hogy néz ki? Milyen a haja.. A szeme..? Hm? Kedves gyerek?-Örült meg Roxie.
-Aha. Eléggé.. Fekete haja van. A szeme.. Egész világos kék. Szerintem jóképű-gondoltam vissza arra, amikor Tom megcsókolt a kocsinál. Kék szemei gyökeret vertek bennem.. Egyszerűen nem tudtam kiverni a fejemből. Nem csak Tom szemeit.. Az illatát, a haját, az erejét.. Tomot..
-Ez zsír..!
-És te, Roxie? Neked van aki tetszik?-Kíváncsiskodtam.
-Nem, nincs. Senkit se ismerek. De majd ráérek. Majd rámtalál-mosolygott.-Lassan megyek, mert leesek a lábamról. Jóéjt, majd holnap. Szia-Ment el.
-Jóééjt!-Ordítottam utána. Miután Roxie becsukta maga után az ajtót, kulcsra zártam, ahogy minden este, majd kidőltem az ágyon.
-Szóval te a rocker srácokra buksz, akinek fekete haja van, és világos kék szeme. Vágom-hallottam meg hirtelen Tom hangját az ablak mellől.
-Mégis hogy a csodába jöttél be?-Ültem fel az ágyon.
-Az ablakon. Nem tudtad, hogy van két diófa az ablakod alatt?-Nézett kacéran.
-Deigen, de nem izgat túlságosan. Ilyen jó famászó vagy?
-Ne tereld a szót! Tehát fekete haja van, és kék szeme. Jó arc, mi?-Tom hatalmas alakja közeledett felém, ahogy kiejtette a szavakat a száján.
-Aha. Pontosan.-Bólogattam.
-És van egy kocsija is..
-Csak halgass már!-Kiáltottam el magam. Még tiszta szerencse, hogy hangszigeteltek a falak... Szerintem mindketten tudtuk, hogy Tomról van szó, mégse mondta ki egyikőnk sem. Én azért nem, mert alig ismerem, és ez egy kicsit furcsán venné ki magát, ő pedig.. Hát nem tudom, hogy miért nem.. Talán szereti idegesíteni a lányokat..-Egyáltalán mit keresel te itt, és mit akarsz tőlem?-Tereltem a témát.
-Még semmit. Még.. Várjunk csak.. Hány éves vagy te?-Vonta fel a szemöldökét. Most komolyan azt kérdezi, hogy hány éves vagyok..?
-Tizenhét. Miért?
-Mert.. Akkor azt hiszem, hogy mégis csak akarok tőled valamit..-felelte elgondolkozó hangon. Csillogó szemmel jött oda hozzám, majd a vállamnál fogva ledöntött az ágyra, és megcsókolt. A derekamat átkarolva maga alá húzott, s a pólóm szegéjét felhúzva simított végig a hasamon. Nagy nehezen lefejtettem magamról a srác erős kezeit, végül reszketve toltam el magamtól.
-Mi.. Mih a francot akarsz.. csinálnih?-Lihegtem.
-Na találgass..-Megsimogatta az arcom, majd ismét fölém hajolt, hogy egcsókoljon, de eltoltam magamtól.
-Ülj meg, Tom. Még csak nem is ismerjük egymást. Kérlek.. Hagyj!-Mindkét kezem Tom mellkasán pihentettem. Szörnyen lihegett, mégse éreztem a szíve dobogását a mellkasában. Furcsa..
-Rendben.. Még.. Még találkozunk..-Szájon puszilt, majd ahogy jött, úgy ment is ki az ablakon. Enyhén a szívinfarktus környkékezett, amikor csak úgy eltűnt.. Odarohantam az ablakhoz, hogy megnézzem mi történt Tommal. Sehol sem volt.. Viszont ha meghalt volna, akkor kellet volna legyen egy hulla az ablak allatt. Nem volt..
   Visszavánszorogtam az ágyamhoz, és arra vártam, hátha visszajön még. Vártam halűjnali kettőig.. Nem jött.. Viszont a hatalmas várakozásom közepette nagyon elfáradtam, majd álomba szenderültem..

1.fejezet-Idegenek

*Sheila*

 
Frusztráltan ébredtem, akárcsak minden hétfő, kedd, szerda vagy csütörtök reggel. Sötétbarna hajam kócosan lógott a szemembe. Kedvem nem volt új suliba menni, elköltözni, vagy egyáltalán élni az utóbbi napokban. Albert totál kikészített a hülyeségeivel.
   Nehézkesen kászálódtam ki az ágyamból, és léptem a tükör elé, hogy megnézzem magam benne. A hajam kócos volt, ugyebár, miért is kelnék egyenes hajjal. Ellent mond a természet törvényeinek... Zöld szemem alatt fekete karikák díszelegtek a kialvatlanságtól. Totál nyúzott voltam.. Összeszedtem a szekrényemből valami cuccot, hogy felvegym, majd a mosdó flé vettem az irányt.
-Sheila!-Hallottam egy ismerős hangot.
-Mi az, Tyler?-Fordultam meg, hogy a tizennégy éves öcsém szemébe nézhessek.
-Ilyen rosszul kezded az első napod a suliban? Pattanj! Azt fogják hinni, hogy zombi vagy.-Állt meg előttem. Bár három év volt köztünk, mégis csak fél fejjel voltam nála magasabb. Imádtam az öcsémet, akárcsak anyánkat és Albert lányát, Roxiet.
-Rendben, öcskös! Ígérem nem teszlek szégyenbe. Viszont ne kattanj rá minden csajra, rendicsek?-Túrtam a hajába. Kuncogott egyet, amit nemleges válasznak vehettem a kérésemre. Hátat fordítottam neki, majd mikor beértem a fürdőbe, becsaptam magam után az ajtót. Kulcsra zártam, hogy senki, még csak véletlenül se akarjon bejönni.
   Miután lezuhanyoztam, felvettem a fekete csőfarmerem, a kedvenc világoskék kockás ingem és a fekete conversem, amjd teljes ruházatba mostam meg a fogaimat, addig is az arckifejezáseim mustrálva a tükörbe. Egy pillanatra levettem a tekintetem a tükörről, viszont láttam, hogy valaki a hátamnál áll. Még elkaptam, hogy fekete volt a haja. Mikor ismét visszaemeltem a tekintetemet, már seol sem láttam. Megfordultam.. Hűlt helye volt. Mintha egy lélek sem lett volna sehol, csak én halucináltam. Túlságosan az agyamra ment Albert, és Tyler hülye horror film maratonjai.. Gondoltam. Elég ésszerűnek tűnt ez a magyarázat, így nem paráztam tovább. Csak egy kicsit vagyok paranoid... No para.
   Lecaplattam a nappaliba, ahol Roxie szőke feje fogadott.
-Mi a gond, csajszi?-Léptem oda hozzá.
-Semmi, csak nincs kedvem suliba menni!-Mondta meggyötörten.
-Hidd el, nekem sincs. De ha más nem, mi ott leszünk egymásnak-simogattam meg a vállát, mire kicsit talán lenyugodott és nem feszengett annyira az első nap miatt.
   Miután befaltunk egy nagy adag zabpelyhet, fejjel mentünk neki a szeptembernek és a sulikezdésnek egyaránt. Bár lekéstük az első két hetet, de a francot meg érdekelte ez most.. Széllel szemben mentünk a suliig mi hárman. Azaz Roxie, Tyler meg én. Nem messze laktunk az új sulitól, olyan tíz percre gyalog. Amikor odaértünk csodálkozva vettük észre, hogy a suli előtt egy csomó diákk áll és beszélget. Mindennapi látvány ugyan, de azért a régi sulim nem ilyen volt. Senki se állt kora reggel sehol, a falak tele voltak firkálva mindenféle ocsmányságokkal, a portás pedig gőzerővel vedelte a sört. Mindenki késett órákról, a tanárok leszarták. A semmire adtak jegyet, így mindenki kitűnő tanuló volt mindenből. Bár én mindig tanultam minden órára, hátha lesz valami, de mégse történt semmi érdekes. A folyosókon szünetekbe szólt a nu metal, olykor óra közben is. A zene tanár olykor részegen jött be órára egy elektromos gitárral, és azon játszott nekünk. Mi élveztük, az igazgatónő viszont kevésbé, mert azt állította, hogy Joseph professzor elvette a nézettségét. Merthogy az igazgatónő dobolt.. Tökre egyéni..
   Na de visszatérve a jelenre.. A falak makulátlanul tiszták voltak kívülről, az iskola társaságának fele ott cövekelt az ajtóban, a portás pedig nem vedelt. Érdekes... Ez furcsa.. Vagy csak nekem az? Biztosan. Elindultunk a kapu felé, amikor egyszer csak feleszméltem  a bambulásból és visszarántottam két társamat.
-Roxiee! Te eddig is itt laktál Seattleben. Akkor miért félsz most?-Vontam kérdőre legjobb barátnőmet.
-Hát.. Nem tudom. Annyira nem izgulok, csak nem akartam, hogy hülyén érezd magad, amiért te újonc vagy-mosolygott barátságosan.
-Te szőke vagy, Rox-nézett rá lesajnálóan Tyler.
-Igen, rózsaszín tincsekkel-bökdösődött Roxie.
-Agyilag.
-Tudom, hogy mire értetted, Tyler. De nem vagyok szőke agyilag, csak te hiszed azt. Szeretlek csesztetni öcskös, ez van-ragadott karon minket majd az iskola kapuja felé kezdett vonszolni.
   Amint étléptünk a kapun, és bementünk a hatalmas épületbe, máris nekem jött valami búval-bélelt mamlasz. Na mindegy. Vagy vak, vagy csak direkt cukkolja a lányokat.. Felbaktattunk az osztálytermünkbe. Roxie megmutatta Tylernek, hogy hol van a tizenötös terem, majd továbbmentünk a huszonegyeshez, ahol a mi osztályunk volt. Persze Roxie ismerte az egész sulit, mert ő négy éve is ide járt, a volt osztálya pedig nem igazán változott. Érdekes, hogy mi is utolsó előtti évre jövünk ide.
   Csengetés után az ofő betuszkolt az ajtón ezt követően bezárta az ajtót, és csendet parancsolt.
-Osztály! Figyelem!-Kiáltota el magát. Az ofőnk egy magas, sötét hajú, kedves arcú férfi volt. A szeme akár a macskáé.-Ő itt az új osztálytársatok, Sheila Scott. És még egy újy, azaz régi taggal gazdagodott az oztyályunk, mert visszajött hozzánk Roxie Schmidt is.-Az egész osztály érdeklődve figyelte, ahogy elpapolja az ofő, hogy Londonból jöttem, új diák vagyok-mintha nem lenne nyílvánvaló-, és hogy elvárja a többiektől, hogy segítsenek nekem, ha valamit nem tudok. Ott lesz nekem Roxie, ha nem tudok valamit..
    Miután elcsacsogta a magáét leültem a helyemre, valahova az utolsó padba, hogy ne legyek túl feltűnő. Az osztélylétszám eléggé kicsi volt, mivelcsak nyolcan voltunk. Minél kevesebb annál jobb elv szerint éltem, így nem bántam, hogy ilyen kevesen vagyunk.
   Az ofő óra végeztével mindannyian kivánszorogtunk az udvarra, mint valami zombik. Ahhoz képest, hogy ez egy művészeti suli, rohadt kevesen voltunk. Az össz úgy kétszáz fő körül volt, úgy, hogy nem volt minden osztály tíz fős. Hát végülis magániskola, és nem is olcsó a tandíj..
   Az udvar, akárcsak az osztály, hatalmas volt. Roxieval a padon ülve nézegettük az elsősöket ahogy játszanak. Annyira bámultam őket, hogy szinte észre se vettem, amikor egy magas, szőke lány lépett oda mellénk. Bőrdzseki és Bullet For My Valentine-os póló volt rajta, így gondoltam rocker.
-Szia kislány!-Lépett oda mosolyogva Roxiehoz. Étölelték majd megpuszilták egymást, aztán ő is leült mellénk.-Mi van veled? Nem akarod bemutatni a barátnődet?-Kérdezősködött.
-Jajj de, bocsánat! Jessica, ő is Sheila. Sheila, ő itt egy régi barátnőm, Jessica Monroe-Csacsogott.
-Szia-ráztam kezet Jessicaval.-Szóval te vagy az, akiről annyit mesélt Roxie.
-Na de Rox! Így leszégyenítesz?-Nevetett a lány.
-Dehogyis! Jó dolgokat meséltem neki rólad. Szerintem jó barátok lesztek!-Mosolygott.
-Hát, ha te is rocker vagy, Shei, akkor lehet róla szó.
-Akkor mi jó barátok vagyunk, Monroe!-Pacsiztam össze vele.
-Én megmondtam, hogy jól ki fogtok jönni egymással-vigyorászott Roxie.
-Igazad volt. Neked mindig igazad van..-böktem oldalba.
-És, mi a kedvenc együttesed?-Faggatott az újonnan szerzett barátnőm.
-Hülyének fogsz nézni..-ráztam meg a fejem. Száz, hogy ki fog röhögni, ha elmondom neki, hogy a kedvenc bandám a Skillet, azaz Serpenyő.
-Mondd csak-biztatott.
-A Skillet. Felteszem neked a Bullet For My Valentine-mondtam félénken.
-A Skillet az jó együttes. Vallásos, és azt jelenti, hogy Serpenyő. Szeretem őket. Amúgy nem a Bullet For My Valentine a kedvenc formációm, hanem a Black Veil Brides és a Crown The Empire-mosolygott. Ahogy meghallottam, hogy a Black Veil Brides a kedvenc bandája.. Elröhögtem magam. Nem az, én is nagyon szeretem őket, Andynak rohadt jó hangja van, Ashley-ért pedig odáig meg vissza vagyok, viszont egy öt tagból álló fiú formációnak az a neve, hogy Fekete Fátyolos Menyasszony... Na ez már egy kicsit furcsa.
-Tudom, tudom.. Feket Fátyolos Menyasszony. Ciki-bólogatott, mintha csak a gondolataimban olvasna.
-A Crown The Empire is nagyon jó. Andrewnak oltári jó a hangja-mondtam.
-.Ugyee? Szerintem is!
-Senki se szereti az Icon For Hire-t vagy a The Dirty Youth-ot? És az Asking Alexandria-t? Vagy In This Moment?-Szontyolodott el Roxie.
-De igen, Rox. Szeretjük azokat is-veregette vállba Jessica.
-És hogy hívják az énekesüket? Sorold fel mindekt!-Nézett rá szúrós szemmel Roxie, ezzel együttlebuktatta a szőkét, hogy hazudott.
-Jó na! Nem ismerem őket! Én nem igazán hallgatok ilyen... Izéket.. Csak az Asking Alexandriat, a Bullet Fot My Valentinet és a Fit For Rovalst hallgatom a te zenéid közül. Bocsi.
-Jó, én tudom, amúgy. Azaz az énekesek nevét. Az összes tag nevét...-javította ki magát.
-Jó, nem kell felsorold!-Nevettem fel.
-Nem is akartam!
-Lányok, ki a plázacica ott?-Böktem egy.. Öhm.. Lila hajú csaj felé. Enyhén szólva ki volt téve a melle, a gatya feszült rajta, hogy majd szét pattant. Olyan magas tűsarkút viselt, hogy azt hittem, ott esik benne össze.  Viszont egy oltári aranyos srác melett feszített. És a legrosszabb, hogy ez a csaj az osztálytársunk.
-Jajj, ne is mondd! Ő Lia Dobrev. A legnépszerűbb csaj a sulból! Utálom azt a hülye picsát. Ne is állj szóba vele!-Forgatta a szemeit Jessica. Olyan merő utálattal meredt az előbb említett Dobrev lányra, hogy azt hittem, kpes lenne a puszta tekintetével kinyírni.
-Csak a második legnyépszerűbb lány. Te vagy itt a főnök, Jessica-mondta Roxie.
-Tényleg..? Te vagy a legmenőbb csaj? Na ne szivass!-Esett le az állam.
-De igen, de őszintén teszek rá, hogy hol állok a skálán. Lehetnék én legalul is, az sem izgatna.-Vont vállat.
-Lányok.. Csengettek-állz fel Roxie, majd minket is ráncigálni kezdett.
   Második, harmadik, negyedik és ötödik óra után az udvaron dekkoltunk a lányokkal. Senki sem csatlakozott hozzánk, amit nem is bántunk. Beszélgettünk mindenféle hülyeségről, mint például fiúk, állatok, zene, ruhák és fiúk. Egészen addig, amíg oda nem jött hozzánk Lianak a pasija, Nathan.
-Te meg mit keresel itt, Díszpinty?-Támadta le azonnal Jessica. Tüzes a csaj, nem mondom..
-Ki tudja.. Az is lehet, hogy téged-mosolygott Nathan, majd gond nélkül befészkelte magát közém és Jessica közé. Roxie leesett állal figyelte a jelenetet a bal oldalamról.
-Mit akarsz, Oliver?-Gorombáskodott tovább Jess.
-Nyugi cicus! Nem kell így felkapni a vizet!-Nyugtatgatta Nathan. Cicus? Óh, anyám! Felvont szemöldökkel néztem rá, amíg az az utálatos Lia oda nem jött. Bár nem ismertem, mégse volt valami szimpatukis a csaj.
-Nathan..? Mire véljem ezt? Hogy ezekkel a.. Patkányokkal társalogsz?-Nézett ránk undorodva Lesett az állam.. Patkányok?! Adok én neki..Merthogy én nem tűröm, hogy szapuljanak, az már biztos..
   Ahogy észrevettem, még Jessica se mer visszapofázni ennek a nyominak. Pedig azt hittem, mindenkinek visszaszól, aki böki a csőrét.
-Hogy.. Mit mondtál?!-Emeltem fel kissé a hangom.
-Te ki vagy?-Nézett le rám Lia.
-Az,a kit nem ugráltatsz csak úgy, Dobrev! Te rám ne mondd azt, hogy patkány, mert közelről megismertetem veld őket!-Álltam fel a padról, majd Lia felé közeledve fenyegetően felemeltem a mutatóujjam. A cafka felvont szemöldökkel nézett rám, majd ökölbe szorította a kezét és meglendítette az arcom felé. Nem tudja a csaj, hogy kivel van dolga.. Megragadtam az ökölbe szorítitt jobbját  amjd hátrafeszítettem.
-Nem tudod, hogy kivel van dolgod, pláza maca! Te velem ne beszélj így! Te Roxieval és Jessicaval sem, mert az életeddel fogsz fizetni ezért!-Suttogtam a fülébe. Elengedtem Lia kezét, és hagytam, hogy felém forduljon. Szó szerint kiakadt a szeme, hogy volt pofám visszaszólni. Undorodva nézett rám, elém köpött, majd elriszálta azt a ******* picsáját a suli épülete felé.
-Ez nagyon nagy volt!-Állt mellém Jessica.
-Csak megvédtem magam és a barátaimat-mosolyogtam rá. Nem mintha képes lettem volna embert ölni, de azért nem fenyegetőzni, ha a becsületedről vagy az életedről van szó. Sokszor keveredtem már bajba Londonba, és mivel Seattle sokkal veszélyesebb hely, mint Nagy-Britannia környékei, ezért úgy gondoltam, nem árt egy kis erőszak.
-Ze képes voltál szembeszállni Liaval?-Esett le Nathan álla.
-Ja. Miért, talán enm kellett volna?-Néztem rá.
-Te tudod, hogy kik a csaj szülei?
-Nem, de nem is érdekel. Ne ócsárolja a barátaimat, világos? Ha pedig te is olyan vagy, mint Lia, akkor te is lekophatsz! Lehetsz te a suli legnépszerűbb és legaranyosabb fiúja, hidegen hagy. Ha kedves vagy, én is. Viszont ha egy rossz szót szólsz.. Megütlek. Fájni fog. Nem is kicsit-mosolyogtam rá kajánul, amjd hátat fordítottam nekik és az osztály felé iramodtam. Jól esett beolvasni neki is és Lianak is. Nekem ne pattogjon egyik se..

-Te nagyon kemény vagy, Sheila!-Ért utól Jessica és Roxie.
-Köszi-mondtam.-Roxie, velem jössz haza, vagy Jessicaval?-Furdultam Roxiehoz.
-Nem gond, ha most nem veled megyek. Rég nem találkoztunk Jessel. Nem haragszol?-Nézett rám boci szemekkel Roxie.
-Dehogy haragszom. Menj csak! Ha későn jönnél haza.. Csak hívj fel. Rendben? Elmegyek érted-kacsintottam. Odamentem Roxiehoz majd Jessicahoz, átöleltem őket, majd hazafelé vettem az irányt.
   Benyomtam a zenelejátszóm, úgy gyalogoltam hazafelé a délutáni napsütésben. Annyira belemerültem a zenehallgatásba és annak dudólásába, hogy észre se vettem, amikor Nathan beért.
-Hé kislány! Sheilaa!-Kiabált. A szívem a torkomba ugrott, ahogy megláttam Nathan barna fejét mellettem. Hirtelen tettem egy 180 fokos fordulatot, de tulságosan elsiettem a dolgokat, mert elcsúsztam az aszfalton és seggre estem. Nathan pesrze jól kienvetett, majd végül segített felállnom. Megfogta a derekam, hogy ne essek el megint és odahúzott magához.
-Jól vagy, Scott?-Mosolygott.
-Persze, Oliver. De most már elengedhetsz.-Próbáltam elnyomni magamtól. Túlságosan is közel volt egymáshoz az arcunk.
-Jól van, bocs.-Engedett kicsit a szorításán, majd végül levette rólam a kezét.
-Mit akarsz, Nathan? Miért jöttél utánam?
-Csak.. Hogy hogy beolvastál Lianak? Tudod, hogy ezzel mit csináltál?-Nézett rám kíváncsiságtól csillogó szemekkel.
-Aha. Magamra hoztam a halált, vagy mit. Nem izgat Lia, sem a szülei. Ő velem ne kezdjen ki, mert beverem a képét--néztem mélyen Nathan barna szemébe.
-Bátor lány vagy.-Mosolygott rám.
-Igen, szerintem is. Viszont mi lenne hahagynád, hogy hazamenjek, és nem zaklatnál?
-Gondoltam hazakísérlek.
-Kísérgesd Liat. Ráfér-fintorogtam.
-Bántootalak, hogy így viselkedsz velem, cica?
-Neked szójárásod ez a cica? Mert engem idegesít. És igen,bántottál. Behatoltál az intim szférámba. Na.. Hagysz, légyszi?-Kérdeztem szinte könyörögve.
-Csak barátkozni próbálok..
-Jó, kísérj akkor haza. De először és utoljára, ne szokj hozzá-figyelmeztettem.
  Együtt indultunk tovább hazafelé. Én még mindig zenét hallgatva, Nathan pedig folyamatosan magyarázva valamit, amiből nem igazán fogtam fel semmit. Néha bólogattam, és beszóltam valami olysmit, hogy "szörnyű", meg "pontosan". Ezzel le is tudtuk a beszélgetést. Már csak öt perc volt hazáig, amikor egyszer csak észrevettem egy fekete hajú srácot, akit aznap reggel.. A tükörből.. És aztán iskolába menet az egyik sarkon is, ahogy minket figyel Roxieval.
-Figyu, Nathan. Csevegnék még, de azt hiszem, mennem kell. Vár egy.. Barátom. Látod, ott van!-Mutattam a fekete suzuki felé, ahol az ismeretlen srác állt...