4.fejezet-Farkasüvöltés

Na jó, most mégiscsak két rész jön, mert mit tudom én mióta nem tettem ki egyet se. Remélem tetszeni fog. Jó olvasást! ;) :D 


*Tom*

   Sheila félrerántotta a kormányt, a suzuki pedig fejjel lefelé beborult egy rohadt árokba. Kiáltoztam a nevét, de nem mozdult. Egyszer csak megfordította a fejét. Olyat mondott, amire nem számítottam. Azt hittem, elküld a pokolba, amiért ezt csináltam, de ehelyett azt mondta, hogy szeret. Még sose mondta nekem senki, hogy szeret.. Életemben először sírni kezdtem, Sheila pedig elájult. 

   Öt perc kínlódás után sikerült kirugnom a kocsi egyik ajtaját, majd Sheilat is kiemeltem, hogy elvigyem, de megszólalt a telefonja. Hezitáltam kicsit, hogy mit tegyek, végül felvettem.

-Halló! Sheila! Merre vagy kicsim?-Szólt bele egy női hang. Nem hasonlított Jessicaéra, sem Roxiera. Gondolom az anyja..

-Jó napot..-szólaltam meg halkan.-Nem Sheila vagyok, hanem a barátja, Tom.

-Tom..? Sheila nem is mondta, hogy van barátja. Ez jó hír-hallottam ismét a női hangot. Bár nem láttam, mégis arra gondoltam, hogy mosolyog, amikor kimondtam hogy a barátja vagyok.-Tudod adni Sheilat, kérlek? Jaj, el is felejtettem, Amanda vagyok!

-Örülök, asszonyom. Viszont Sheilat nem tudom adni, mert zuhanyzik-hazudtam. Kicsit furcsán vette ki magát, hogy azt állítom egy lány anyjának, hogy a gyereke a zuhany alatt áll, mikor félig halott.

-Oh, értem. Hát akkor.. Szólsz neki, ha befejezte a zuhanyzást?-Kérdezte tétován.

-Igen, de ha akarja, átadom neki az üzenetét.

-Jó, rendben. Köszönöm szépen, Tom. Kérlek mondd meg neki, hogy Alberttel el kell menjünk itthonról, de majd hazajöhet, mert Roxie marad.

-Jó, átadom. De azt mondta Sheila, hogy maradna pár napig, ha nem gond. Ha szüksége van.. ilyen.. izé.. lány ruhákra, vehet a húgomtól-húztam az időt.

-Jó, köszönöm szépen Tom! Örök hála! Kérlek vigyázzatok magatokra. Egyszer majd átjöhetsz hozzánk, hogy megismerjünk.

-Rendben asszonyom. Visszhall!-Köszönt ő is egy gyorsat, majd türelmetlenül kinyomtam Shel mobilját és zsebre vágtam. ölbe kaptam a lányt és az erdő közepe felé kezdtem vele rohanni, ahol a házunk volt. Néha meg-megbotlottam a szerencsétlen faágakba, amik az út közepén voltak, de nem estem el. Nem a mi családunkra vall, hogy pofára essünk holmi gallykaba. Ahhoz egy medve kéne, talán még az is kevés lenne..

   Alig tíz perc múlva megérkeztem. Berugtam az ajtót, hogy a szobám felé vegyem az irányt, de egy erős karragadta meg a vállam.

-Hova-hova, Thomas?-Szólított meg ikertestvérem személyében Jordan, aki legnagyobb sajnálatomra úgyan úgy nézett ki, mint én.

-Be ekll vigyem a lányt a szobámba, és el kell lássam a fejét, mert meghalhat. Kérlek eressz!-Könyörögtem, bár tudtam, hogy Jordan nem épp az a könyörületes fajta. KIengedte a metszőfogait, és éhes szemekkel meredt a karomban tartott emberlányra.

-Mit keres itt egy ember? Hoztál vacsorát, Tomika?

-Nem, Jordan, ő nem vacsora! Ő a barátnőm, és megköszönném, ha a lehető legtávolabb maradnál tőle!-Ordítottam el magam, azzal kitéptem a vállam erős jobbjából. A szobámba lefektettem Sheilat az ágyra, de mielőtt elkezdtem volna meggyógyítani a fejét, kulcsra zártam az ajtót, hogy Jordan ne juthasson be.

   Miután letakarítottam Sheila fejét a vértől, átmentem Christalhoz, hogy adjon kölcsön néhányruhát neki, mert ami rajta volt, szintén átitatódott a vértől.

-Persze, tesó! Milyen ruhát adjak?-Mosolygott rám a húgom. Vámpír létére teljesen más volt, mint a többiek. És nem csak a haja színe miatt, ahenm a természete miatt is. Szörnyen kedves és visszahúzódó lány, és sokkal inkább hasonlít egy macskára, mintsem emberre.

-Tudod, női ruhát, Christal. Szerinted?!
-Te.. Npnek készülsz, Tom?-Nevetett fel.
-Nem, Christal! A barátnőmnek! Annyira.. Hülye vagy néha!-Forgattam a szemeim, mégis megmosolyogtatott Christal hülyesége.
-Ha felkel a csaj, be kell mutasd nekem!-Ölelt át, majd a kezembe nyomota az geiky farmerét és a kedvenc BVB-s pólóját, meg efhérneműt.
-Te.. A kedvenc pólód, Christal..
-Ha szereti a Black Veil Brides-ot, akkor nincs semmi gond. Jóba leszünk. Amúgy hány éves?
-Tizenhét, mint te. Azaz.. Érted.
-Értem. De.. Akkor négy évvel lenne kisebb nálad.
-Nem, mert száznégy évvel vagyok nálla idősebb.-Nevettem fel.-De most már tényleg vissza kell menjek.
-Ne öltöztessem fel én? Mert.. Lány..?
-A barátnőm, mondtam már.
-És már le is feküdtél vele?-Jó, ezzel a kérdésével megfogott. Megadtam magam, pedig nem lett volna ellenemre...
-Jó, megadom magam!-A kis kékség kitépte a kezemből a ruháit, azzal elszaladt a szobám felé. Bár kereken száztizenhét éves, mégis olyan gyerekes, mint egy két éves.
   Alig húsz perc múlva vissza is jött. Komolyan.. Ha öt percen belül nem állt volna előttem, rátörtem volna a saját szobám ajtaját. Nem vagyok egy hisztis gyerek-azok csak a lányok szoktak lenni-, de utálom, ha megváratnak. Ezt is csak két személynek tűrtem el, Christalnak és Sheilanak.
-Ugye nem vetted a vérét is, hogy ennyit tököltél?
-Nem, csak egy félig hullát nehéz öltöztetni meg vetkőztetni is.
-Jó, kösz, hugi!-Magamhoz öleltem és összeborzoltam a haját, mire nyávogni kezdett.
-Te.. Macska!
-Ez van. Viszont mehetnénk vadászni, mert éhen döglök. Sheilaval mi lesz? Átváltoztatod? Vagy hagyod, hogy meghaljon?-Kérdezte aggódó arckifejezéssel.
-Nem hagyom, hogy meghaljon. De nem is fog. Nem halálos baleset. Kisebb agyrázkódás, semmi komoly. Pár nap múlva rendbe jön.
-Oké, Tomi. Te vagy az orvos!
-Pontosan, én vagyok az orvos!-Vigyorodtam el.

   Vadászat után első utam a szobámba vezetett, hogy emgnézzem, mi van Sheilaval. Berugtam az ajtót, de Sheila sehol sem volt. Felkutattam az egész szobát, néztem a fürdőbe, mindenhol kerestem, még a pincében is, de sehol sem találtam. Rohangáltam fel s alá a házban, mint valami félőrült Sheilat keresve, mígnem meg nem botlottam Jordan lábába.
-Mi a fenét akarsz?!-Köszöntöttem szívélyesen az ikertestvérem.
-Csak a kis emberlányt keresed?-Nézett rám fülig érő szájjal.
-Mit tettél vele?!-Megragadtam az ingét a gallérjánál fogva és a falhoz vágtam.-Hol van Sheila?!-Üvöltöttem, Jordan viszont továbbra is csak vigyorgott és röhögött.
-Az erdőbe.. Nézted már?-Ahogy kiejtette ezt a száján erős vér szag kezdett áradni a szájából, amit eddig vagy nem vettem észre, vagy nem érződött. És nem állati vér, ahnem emberi..
-Te megszegted az egyezséget!-Üvöltöttem izzó szemekkel. Bevertem az orrát aztán lehajítottam a második emeletről a földszintre, és kiugrottam az ablakon.
   Az ég szinte sötét volt, alig lehetett látni emberi szemmel. A köd is leszállt, a farkasok pedig vonyítnai kezdtek. Indult a vadászat.. Naív halandók.. Azt hiszik, a farkasok puszta négylábú állatok, akik csak akkor támadnak, ha éhesek. Hát pesig ez közel sem így van! A farkasok igazából emberek, akik minden éjszakára átváltoznak. Ha bármi baja esett Sheilanak, kitekerem annak a mocsoknak a nyakát!! 
   Futni kezdtem a fák között Sheilat keresve. Remélem, nem késtem el..