*Sheila*
Frusztráltan ébredtem, akárcsak minden hétfő, kedd, szerda vagy csütörtök reggel. Sötétbarna hajam kócosan lógott a szemembe. Kedvem nem volt új suliba menni, elköltözni, vagy egyáltalán élni az utóbbi napokban. Albert totál kikészített a hülyeségeivel.
Nehézkesen kászálódtam ki az ágyamból, és léptem a tükör elé, hogy megnézzem magam benne. A hajam kócos volt, ugyebár, miért is kelnék egyenes hajjal. Ellent mond a természet törvényeinek... Zöld szemem alatt fekete karikák díszelegtek a kialvatlanságtól. Totál nyúzott voltam.. Összeszedtem a szekrényemből valami cuccot, hogy felvegym, majd a mosdó flé vettem az irányt.
-Sheila!-Hallottam egy ismerős hangot.
-Mi az, Tyler?-Fordultam meg, hogy a tizennégy éves öcsém szemébe nézhessek.
-Ilyen rosszul kezded az első napod a suliban? Pattanj! Azt fogják hinni, hogy zombi vagy.-Állt meg előttem. Bár három év volt köztünk, mégis csak fél fejjel voltam nála magasabb. Imádtam az öcsémet, akárcsak anyánkat és Albert lányát, Roxiet.
-Rendben, öcskös! Ígérem nem teszlek szégyenbe. Viszont ne kattanj rá minden csajra, rendicsek?-Túrtam a hajába. Kuncogott egyet, amit nemleges válasznak vehettem a kérésemre. Hátat fordítottam neki, majd mikor beértem a fürdőbe, becsaptam magam után az ajtót. Kulcsra zártam, hogy senki, még csak véletlenül se akarjon bejönni.
Miután lezuhanyoztam, felvettem a fekete csőfarmerem, a kedvenc világoskék kockás ingem és a fekete conversem, amjd teljes ruházatba mostam meg a fogaimat, addig is az arckifejezáseim mustrálva a tükörbe. Egy pillanatra levettem a tekintetem a tükörről, viszont láttam, hogy valaki a hátamnál áll. Még elkaptam, hogy fekete volt a haja. Mikor ismét visszaemeltem a tekintetemet, már seol sem láttam. Megfordultam.. Hűlt helye volt. Mintha egy lélek sem lett volna sehol, csak én halucináltam. Túlságosan az agyamra ment Albert, és Tyler hülye horror film maratonjai.. Gondoltam. Elég ésszerűnek tűnt ez a magyarázat, így nem paráztam tovább. Csak egy kicsit vagyok paranoid... No para.
Lecaplattam a nappaliba, ahol Roxie szőke feje fogadott.
-Mi a gond, csajszi?-Léptem oda hozzá.
-Semmi, csak nincs kedvem suliba menni!-Mondta meggyötörten.
-Hidd el, nekem sincs. De ha más nem, mi ott leszünk egymásnak-simogattam meg a vállát, mire kicsit talán lenyugodott és nem feszengett annyira az első nap miatt.
Miután befaltunk egy nagy adag zabpelyhet, fejjel mentünk neki a szeptembernek és a sulikezdésnek egyaránt. Bár lekéstük az első két hetet, de a francot meg érdekelte ez most.. Széllel szemben mentünk a suliig mi hárman. Azaz Roxie, Tyler meg én. Nem messze laktunk az új sulitól, olyan tíz percre gyalog. Amikor odaértünk csodálkozva vettük észre, hogy a suli előtt egy csomó diákk áll és beszélget. Mindennapi látvány ugyan, de azért a régi sulim nem ilyen volt. Senki se állt kora reggel sehol, a falak tele voltak firkálva mindenféle ocsmányságokkal, a portás pedig gőzerővel vedelte a sört. Mindenki késett órákról, a tanárok leszarták. A semmire adtak jegyet, így mindenki kitűnő tanuló volt mindenből. Bár én mindig tanultam minden órára, hátha lesz valami, de mégse történt semmi érdekes. A folyosókon szünetekbe szólt a nu metal, olykor óra közben is. A zene tanár olykor részegen jött be órára egy elektromos gitárral, és azon játszott nekünk. Mi élveztük, az igazgatónő viszont kevésbé, mert azt állította, hogy Joseph professzor elvette a nézettségét. Merthogy az igazgatónő dobolt.. Tökre egyéni..
Na de visszatérve a jelenre.. A falak makulátlanul tiszták voltak kívülről, az iskola társaságának fele ott cövekelt az ajtóban, a portás pedig nem vedelt. Érdekes... Ez furcsa.. Vagy csak nekem az? Biztosan. Elindultunk a kapu felé, amikor egyszer csak feleszméltem a bambulásból és visszarántottam két társamat.
-Roxiee! Te eddig is itt laktál Seattleben. Akkor miért félsz most?-Vontam kérdőre legjobb barátnőmet.
-Hát.. Nem tudom. Annyira nem izgulok, csak nem akartam, hogy hülyén érezd magad, amiért te újonc vagy-mosolygott barátságosan.
-Te szőke vagy, Rox-nézett rá lesajnálóan Tyler.
-Igen, rózsaszín tincsekkel-bökdösődött Roxie.
-Agyilag.
-Tudom, hogy mire értetted, Tyler. De nem vagyok szőke agyilag, csak te hiszed azt. Szeretlek csesztetni öcskös, ez van-ragadott karon minket majd az iskola kapuja felé kezdett vonszolni.
Amint étléptünk a kapun, és bementünk a hatalmas épületbe, máris nekem jött valami búval-bélelt mamlasz. Na mindegy. Vagy vak, vagy csak direkt cukkolja a lányokat.. Felbaktattunk az osztálytermünkbe. Roxie megmutatta Tylernek, hogy hol van a tizenötös terem, majd továbbmentünk a huszonegyeshez, ahol a mi osztályunk volt. Persze Roxie ismerte az egész sulit, mert ő négy éve is ide járt, a volt osztálya pedig nem igazán változott. Érdekes, hogy mi is utolsó előtti évre jövünk ide.
Csengetés után az ofő betuszkolt az ajtón ezt követően bezárta az ajtót, és csendet parancsolt.
-Osztály! Figyelem!-Kiáltota el magát. Az ofőnk egy magas, sötét hajú, kedves arcú férfi volt. A szeme akár a macskáé.-Ő itt az új osztálytársatok, Sheila Scott. És még egy újy, azaz régi taggal gazdagodott az oztyályunk, mert visszajött hozzánk Roxie Schmidt is.-Az egész osztály érdeklődve figyelte, ahogy elpapolja az ofő, hogy Londonból jöttem, új diák vagyok-mintha nem lenne nyílvánvaló-, és hogy elvárja a többiektől, hogy segítsenek nekem, ha valamit nem tudok. Ott lesz nekem Roxie, ha nem tudok valamit..
Miután elcsacsogta a magáét leültem a helyemre, valahova az utolsó padba, hogy ne legyek túl feltűnő. Az osztélylétszám eléggé kicsi volt, mivelcsak nyolcan voltunk. Minél kevesebb annál jobb elv szerint éltem, így nem bántam, hogy ilyen kevesen vagyunk.
Az ofő óra végeztével mindannyian kivánszorogtunk az udvarra, mint valami zombik. Ahhoz képest, hogy ez egy művészeti suli, rohadt kevesen voltunk. Az össz úgy kétszáz fő körül volt, úgy, hogy nem volt minden osztály tíz fős. Hát végülis magániskola, és nem is olcsó a tandíj..
Az udvar, akárcsak az osztály, hatalmas volt. Roxieval a padon ülve nézegettük az elsősöket ahogy játszanak. Annyira bámultam őket, hogy szinte észre se vettem, amikor egy magas, szőke lány lépett oda mellénk. Bőrdzseki és Bullet For My Valentine-os póló volt rajta, így gondoltam rocker.
-Szia kislány!-Lépett oda mosolyogva Roxiehoz. Étölelték majd megpuszilták egymást, aztán ő is leült mellénk.-Mi van veled? Nem akarod bemutatni a barátnődet?-Kérdezősködött.
-Jajj de, bocsánat! Jessica, ő is Sheila. Sheila, ő itt egy régi barátnőm, Jessica Monroe-Csacsogott.
-Szia-ráztam kezet Jessicaval.-Szóval te vagy az, akiről annyit mesélt Roxie.
-Na de Rox! Így leszégyenítesz?-Nevetett a lány.
-Dehogyis! Jó dolgokat meséltem neki rólad. Szerintem jó barátok lesztek!-Mosolygott.
-Hát, ha te is rocker vagy, Shei, akkor lehet róla szó.
-Akkor mi jó barátok vagyunk, Monroe!-Pacsiztam össze vele.
-Én megmondtam, hogy jól ki fogtok jönni egymással-vigyorászott Roxie.
-Igazad volt. Neked mindig igazad van..-böktem oldalba.
-És, mi a kedvenc együttesed?-Faggatott az újonnan szerzett barátnőm.
-Hülyének fogsz nézni..-ráztam meg a fejem. Száz, hogy ki fog röhögni, ha elmondom neki, hogy a kedvenc bandám a Skillet, azaz Serpenyő.
-Mondd csak-biztatott.
-A Skillet. Felteszem neked a Bullet For My Valentine-mondtam félénken.
-A Skillet az jó együttes. Vallásos, és azt jelenti, hogy Serpenyő. Szeretem őket. Amúgy nem a Bullet For My Valentine a kedvenc formációm, hanem a Black Veil Brides és a Crown The Empire-mosolygott. Ahogy meghallottam, hogy a Black Veil Brides a kedvenc bandája.. Elröhögtem magam. Nem az, én is nagyon szeretem őket, Andynak rohadt jó hangja van, Ashley-ért pedig odáig meg vissza vagyok, viszont egy öt tagból álló fiú formációnak az a neve, hogy Fekete Fátyolos Menyasszony... Na ez már egy kicsit furcsa.
-Tudom, tudom.. Feket Fátyolos Menyasszony. Ciki-bólogatott, mintha csak a gondolataimban olvasna.
-A Crown The Empire is nagyon jó. Andrewnak oltári jó a hangja-mondtam.
-.Ugyee? Szerintem is!
-Senki se szereti az Icon For Hire-t vagy a The Dirty Youth-ot? És az Asking Alexandria-t? Vagy In This Moment?-Szontyolodott el Roxie.
-De igen, Rox. Szeretjük azokat is-veregette vállba Jessica.
-És hogy hívják az énekesüket? Sorold fel mindekt!-Nézett rá szúrós szemmel Roxie, ezzel együttlebuktatta a szőkét, hogy hazudott.
-Jó na! Nem ismerem őket! Én nem igazán hallgatok ilyen... Izéket.. Csak az Asking Alexandriat, a Bullet Fot My Valentinet és a Fit For Rovalst hallgatom a te zenéid közül. Bocsi.
-Jó, én tudom, amúgy. Azaz az énekesek nevét. Az összes tag nevét...-javította ki magát.
-Jó, nem kell felsorold!-Nevettem fel.
-Nem is akartam!
-Lányok, ki a plázacica ott?-Böktem egy.. Öhm.. Lila hajú csaj felé. Enyhén szólva ki volt téve a melle, a gatya feszült rajta, hogy majd szét pattant. Olyan magas tűsarkút viselt, hogy azt hittem, ott esik benne össze. Viszont egy oltári aranyos srác melett feszített. És a legrosszabb, hogy ez a csaj az osztálytársunk.
-Jajj, ne is mondd! Ő Lia Dobrev. A legnépszerűbb csaj a sulból! Utálom azt a hülye picsát. Ne is állj szóba vele!-Forgatta a szemeit Jessica. Olyan merő utálattal meredt az előbb említett Dobrev lányra, hogy azt hittem, kpes lenne a puszta tekintetével kinyírni.
-Csak a második legnyépszerűbb lány. Te vagy itt a főnök, Jessica-mondta Roxie.
-Tényleg..? Te vagy a legmenőbb csaj? Na ne szivass!-Esett le az állam.
-De igen, de őszintén teszek rá, hogy hol állok a skálán. Lehetnék én legalul is, az sem izgatna.-Vont vállat.
-Lányok.. Csengettek-állz fel Roxie, majd minket is ráncigálni kezdett.
Második, harmadik, negyedik és ötödik óra után az udvaron dekkoltunk a lányokkal. Senki sem csatlakozott hozzánk, amit nem is bántunk. Beszélgettünk mindenféle hülyeségről, mint például fiúk, állatok, zene, ruhák és fiúk. Egészen addig, amíg oda nem jött hozzánk Lianak a pasija, Nathan.
-Te meg mit keresel itt, Díszpinty?-Támadta le azonnal Jessica. Tüzes a csaj, nem mondom..
-Ki tudja.. Az is lehet, hogy téged-mosolygott Nathan, majd gond nélkül befészkelte magát közém és Jessica közé. Roxie leesett állal figyelte a jelenetet a bal oldalamról.
-Mit akarsz, Oliver?-Gorombáskodott tovább Jess.
-Nyugi cicus! Nem kell így felkapni a vizet!-Nyugtatgatta Nathan. Cicus? Óh, anyám! Felvont szemöldökkel néztem rá, amíg az az utálatos Lia oda nem jött. Bár nem ismertem, mégse volt valami szimpatukis a csaj.
-Nathan..? Mire véljem ezt? Hogy ezekkel a.. Patkányokkal társalogsz?-Nézett ránk undorodva Lesett az állam.. Patkányok?! Adok én neki..Merthogy én nem tűröm, hogy szapuljanak, az már biztos..
Ahogy észrevettem, még Jessica se mer visszapofázni ennek a nyominak. Pedig azt hittem, mindenkinek visszaszól, aki böki a csőrét.
-Hogy.. Mit mondtál?!-Emeltem fel kissé a hangom.
-Te ki vagy?-Nézett le rám Lia.
-Az,a kit nem ugráltatsz csak úgy, Dobrev! Te rám ne mondd azt, hogy patkány, mert közelről megismertetem veld őket!-Álltam fel a padról, majd Lia felé közeledve fenyegetően felemeltem a mutatóujjam. A cafka felvont szemöldökkel nézett rám, majd ökölbe szorította a kezét és meglendítette az arcom felé. Nem tudja a csaj, hogy kivel van dolga.. Megragadtam az ökölbe szorítitt jobbját amjd hátrafeszítettem.
-Nem tudod, hogy kivel van dolgod, pláza maca! Te velem ne beszélj így! Te Roxieval és Jessicaval sem, mert az életeddel fogsz fizetni ezért!-Suttogtam a fülébe. Elengedtem Lia kezét, és hagytam, hogy felém forduljon. Szó szerint kiakadt a szeme, hogy volt pofám visszaszólni. Undorodva nézett rám, elém köpött, majd elriszálta azt a ******* picsáját a suli épülete felé.
-Ez nagyon nagy volt!-Állt mellém Jessica.
-Csak megvédtem magam és a barátaimat-mosolyogtam rá. Nem mintha képes lettem volna embert ölni, de azért nem fenyegetőzni, ha a becsületedről vagy az életedről van szó. Sokszor keveredtem már bajba Londonba, és mivel Seattle sokkal veszélyesebb hely, mint Nagy-Britannia környékei, ezért úgy gondoltam, nem árt egy kis erőszak.
-Ze képes voltál szembeszállni Liaval?-Esett le Nathan álla.
-Ja. Miért, talán enm kellett volna?-Néztem rá.
-Te tudod, hogy kik a csaj szülei?
-Nem, de nem is érdekel. Ne ócsárolja a barátaimat, világos? Ha pedig te is olyan vagy, mint Lia, akkor te is lekophatsz! Lehetsz te a suli legnépszerűbb és legaranyosabb fiúja, hidegen hagy. Ha kedves vagy, én is. Viszont ha egy rossz szót szólsz.. Megütlek. Fájni fog. Nem is kicsit-mosolyogtam rá kajánul, amjd hátat fordítottam nekik és az osztály felé iramodtam. Jól esett beolvasni neki is és Lianak is. Nekem ne pattogjon egyik se..
-Te nagyon kemény vagy, Sheila!-Ért utól Jessica és Roxie.
-Köszi-mondtam.-Roxie, velem jössz haza, vagy Jessicaval?-Furdultam Roxiehoz.
-Nem gond, ha most nem veled megyek. Rég nem találkoztunk Jessel. Nem haragszol?-Nézett rám boci szemekkel Roxie.
-Dehogy haragszom. Menj csak! Ha későn jönnél haza.. Csak hívj fel. Rendben? Elmegyek érted-kacsintottam. Odamentem Roxiehoz majd Jessicahoz, átöleltem őket, majd hazafelé vettem az irányt.
Benyomtam a zenelejátszóm, úgy gyalogoltam hazafelé a délutáni napsütésben. Annyira belemerültem a zenehallgatásba és annak dudólásába, hogy észre se vettem, amikor Nathan beért.
-Hé kislány! Sheilaa!-Kiabált. A szívem a torkomba ugrott, ahogy megláttam Nathan barna fejét mellettem. Hirtelen tettem egy 180 fokos fordulatot, de tulságosan elsiettem a dolgokat, mert elcsúsztam az aszfalton és seggre estem. Nathan pesrze jól kienvetett, majd végül segített felállnom. Megfogta a derekam, hogy ne essek el megint és odahúzott magához.
-Jól vagy, Scott?-Mosolygott.
-Persze, Oliver. De most már elengedhetsz.-Próbáltam elnyomni magamtól. Túlságosan is közel volt egymáshoz az arcunk.
-Jól van, bocs.-Engedett kicsit a szorításán, majd végül levette rólam a kezét.
-Mit akarsz, Nathan? Miért jöttél utánam?
-Csak.. Hogy hogy beolvastál Lianak? Tudod, hogy ezzel mit csináltál?-Nézett rám kíváncsiságtól csillogó szemekkel.
-Aha. Magamra hoztam a halált, vagy mit. Nem izgat Lia, sem a szülei. Ő velem ne kezdjen ki, mert beverem a képét--néztem mélyen Nathan barna szemébe.
-Bátor lány vagy.-Mosolygott rám.
-Igen, szerintem is. Viszont mi lenne hahagynád, hogy hazamenjek, és nem zaklatnál?
-Gondoltam hazakísérlek.
-Kísérgesd Liat. Ráfér-fintorogtam.
-Bántootalak, hogy így viselkedsz velem, cica?
-Neked szójárásod ez a cica? Mert engem idegesít. És igen,bántottál. Behatoltál az intim szférámba. Na.. Hagysz, légyszi?-Kérdeztem szinte könyörögve.
-Csak barátkozni próbálok..
-Jó, kísérj akkor haza. De először és utoljára, ne szokj hozzá-figyelmeztettem.
Együtt indultunk tovább hazafelé. Én még mindig zenét hallgatva, Nathan pedig folyamatosan magyarázva valamit, amiből nem igazán fogtam fel semmit. Néha bólogattam, és beszóltam valami olysmit, hogy "szörnyű", meg "pontosan". Ezzel le is tudtuk a beszélgetést. Már csak öt perc volt hazáig, amikor egyszer csak észrevettem egy fekete hajú srácot, akit aznap reggel.. A tükörből.. És aztán iskolába menet az egyik sarkon is, ahogy minket figyel Roxieval.
-Figyu, Nathan. Csevegnék még, de azt hiszem, mennem kell. Vár egy.. Barátom. Látod, ott van!-Mutattam a fekete suzuki felé, ahol az ismeretlen srác állt...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése